Kutyakötelesség

Én tényleg köszönök mindent. Hogy a szekszárdi spánielesek bizalmat szavaztak nekünk és hozzánk kerülhetett Lili. Hogy az életünk része lehetett: együtt kirándultunk, nyaraltunk és a gyerekeim ágyában alhatott. A sok esti sétát, örömköröket a töküres, esőáztatta kutyafuttatóban. Térdek orral bökdösését az asztal alatt. Na és persze: ő volt az egyetlen, aki a kozmikus krumplifőzelékem után is kinyalta a tányért. Ezt se felejtsük el! Visszahúzott lendkerekes autóként indulás mindenhová. Nagy ajándék ám, ha az embernek lehet egy ilyen, talán soha fel nem növő gyereke. Az volt az álmom, hogy nálunk öregszik majd meg, végigkísérhetjük az egész életét és lélekben már előre készültem az öröké bepisilő, mindenkire morgó vénlányra, hogy majd akkor is szeressem. Nem adatott meg. Mikor a baleset után friss műtöttként fűhöz-fához kapkodtam, hogy ne kelljen elaltatni, az örök emlék marad. Ki hogy segített, ki hogy reagált. Szinte ismeretlen ismerős első szóra fuvarozott minket az állatorvoshoz. A Cocker Rockeresek, ahogy egy órán belül ott voltak és intézték Lili gyógykezelését. Nagyon nehéz volt lemondani róla. 

25

De féltem ettől a dátumtól. (Tegnap volt.) Végül nem lett marhára megünnepelve, túlfeszítve, el se váltunk, hogy megússzuk. Csak benőtt a fejünk lágya? Lehet ez egyáltalán? Valahogy letisztázódott bennem is a mindenki más számára nyilvánvaló igazság, hogy a földkerekségen az egyetlen pasas, akihez igazából közöm van, közöm lehet, a férjem. Szeretem.

Próbatételek

Sírjak vagy nevessek? Nagyszülők leszünk, duplán: Ákos menyasszonya ikreket vár... Egyrészt: nagy öröm. Megtiszteltetés. Másrészt: aggodalom. Felnőnek-e a feladathoz? Mi átéltünk hasonlót, sokkal biztonságosabb körülmények között. Mi is fél éve ismertük egymást és egy hónapja éltünk együtt, mikor várandós lettem. Egymást se szoktuk még meg, és már szülői feladataink lettek. Ők meg külföldön élnek, még a lány tartózkodási engedélyét is intézniük kell és ráadásul ikreket várnak. Mi lesz ebből? De hát bátraké a szerencse, mint tudjuk. Van ebben valami nagy, sodró lendület, ebben az egész sztoriban, pont azért, mert annyian elbuktak már hasonló próbatételeken, mert annyira necces. Mire függeszti ilyenkor az ember a tekintetét?  

Úgy örülnék, ha közelebb lennének. De persze nem Magyarországon, ahol állandó zaklatásnak lennének kitéve. Csak egy picit közelebb.

Már régebben is írni akartam arról, milyen büszke vagyok a gyerekeinkre. Alma is ezzel az óvónőséggel: nem ez volt élete álma, de gyönyörűen helytáll, kreatív módon oldja meg a feladatait, sikerült maguk mellé állítania az addig ellenséges munkatársaikat. Szeretik a gyerekek, örömét leli a munkájában. Sokkal bonyolultabb területeken is helytállna, mégis lelkiismeretesen végzi a feladatát. Elkezdte az önálló életét: albérletet, rezsit fizet, beosztja a jövedelmét. Hány huszonévesről mondható el ugyanez? 

Klasszak a gyerekek. Zsófin is látom, aki miatt a legtöbbet fájt és fáj a fejünk, hogy pl. mennyire komolyan veszi a rendezvényszervezői munkát. Bármilyen fáradt, mindig pontos és odateszi magát.

Az összes bénázásunk ellenére azt kell, hogy mondjam, úgy tűnik: lelkiismeretes és életrevaló  embereket neveltünk, szerencsés kombináció. Ez persze a gyerekek hozzáállásán múlik elsősorban. Úgy is mondhatnám: még mi se tudtuk őket elrontani :)

A medve fűnyírója

Olyan frusztráltnak érzrm magam a masszázzsal kapcsolatban, mint egy viszonzatlan szerelmes. Tudom, hogy én rontottam el: nem jól reklámoztam magam, nem alakítottam ki magamnak egy stabil vendégkört. Az emberek szépen elmaradoztak, míg én a csodára vártam...Most aztán úgy vagyok, mint a viccbeli nyuszika a medve fűnyírójával.
Laci mondta annakidején, mikor éjt nappallá téve bújtam a masszázsos szakirodalmat és videókat: olyan vagy, mint egy pék, aki hajnalban kel, hogy mire az emberek felébrednek, már a polcon illatozzon a ropogós héjú, frissen sült kenyér.
Tényleg ilyen voltam! Aztán szép lassan egyre kevesebbb energiát kezdtem beleölni ebbe az egészbe. Jobban kezdett érdekelni a saját testem, amit abból tanulhatok. Ha valaki masszíroztatni jön hozzám, jótanácsokkal látom el a mozgást illetően, hogy magán tudjon segíteni. Nem ezt várják!
Annyira imádtam a thai masszázst. Most, hogy jógázom, és egy csomó testtartást, gyakorlatot végzünk, amit a thai masszázsban a masszőr végez a vendéggel, máshogy látom. Nem fogok más helyett dolgozni, kivéve, ha mozgásképtelen. Csinálja, szenvedje végig mindenki a saját erejéből! Én tudom, hogy mibe kerül és mennyit ér. Megéri.