A medve fűnyírója

Olyan frusztráltnak érzrm magam a masszázzsal kapcsolatban, mint egy viszonzatlan szerelmes. Tudom, hogy én rontottam el: nem jól reklámoztam magam, nem alakítottam ki magamnak egy stabil vendégkört. Az emberek szépen elmaradoztak, míg én a csodára vártam...Most aztán úgy vagyok, mint a viccbeli nyuszika a medve fűnyírójával.
Laci mondta annakidején, mikor éjt nappallá téve bújtam a masszázsos szakirodalmat és videókat: olyan vagy, mint egy pék, aki hajnalban kel, hogy mire az emberek felébrednek, már a polcon illatozzon a ropogós héjú, frissen sült kenyér.
Tényleg ilyen voltam! Aztán szép lassan egyre kevesebbb energiát kezdtem beleölni ebbe az egészbe. Jobban kezdett érdekelni a saját testem, amit abból tanulhatok. Ha valaki masszíroztatni jön hozzám, jótanácsokkal látom el a mozgást illetően, hogy magán tudjon segíteni. Nem ezt várják!
Annyira imádtam a thai masszázst. Most, hogy jógázom, és egy csomó testtartást, gyakorlatot végzünk, amit a thai masszázsban a masszőr végez a vendéggel, máshogy látom. Nem fogok más helyett dolgozni, kivéve, ha mozgásképtelen. Csinálja, szenvedje végig mindenki a saját erejéből! Én tudom, hogy mibe kerül és mennyit ér. Megéri.