Ez milyen jellemző. Régi, könyvtárban élő időszakaimban alakult ki ez a szokásom, hogy egyszerre három-négy könyvet olvasok és csak néhányat végig. Gyanítom, hogy a Lovagrend szintén a befejezetlenek között landol, sajnos nem teljesítette be a hozzá fűzött reményeket.
A Sport és jógát praktikus okokból vettem kézbe, a Polcz Alaine könyvet meg azért, mert szeretem. Miért nincs nekem egy ilyen idős barátnőm, munkatársam? Rettentően hiányzik egy ilyen szókimondó, szilárd jellem a közelemből.
2016. november 6., vasárnap
Nem három, hanem egy
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése