A Polcz Alaine könyveket olvasva mindig mélyen megindít az a szeretet, amivel az elhunyt férjére, Mészöly Miklósra emlékezik. Tegnap az esti kutyasétáltatás közben, meditálós időmben tűnődtem ezen.
Annyira távol áll ez a nagyvonalúság attól, ami a mai gondolkodásmódot áthatja. Mindenki annyira jól akar járni. "Egy buta nő annyit ad neked, amennyit kérsz, okos nő annyit, amennyit megérdemelsz." Igaz is, nem is. A megbocsátás nem arról szól, akinek adják, mindig arról, aki adja. Mindig arról szól, mennyi az érzelmi tartalék, mennyire vannak kicentizve a források. Ezt az érzelmi tartalékot forgatja meg az ember, ebből lehet valami, különben kész a csőd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése