Kosztolányi - (Ez a vers járt egész nap a fejemben)

Az önimádat büszke heverőjén

fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán

hull éji villany, nappali verőfény.

Füst és kávé között henyélek,

mivel a dolgom, végzetem csak annyi,

hogy élek.

Csak annyit érünk, amennyit magunkba,

mit nékem a hazugság glóriája,

a munka.

Mit a csaló próféták csácsogása,

nem alkuszom én semmiféle rúttal,

se a labdákért ordító tömeggel,

se számarányokkal, se Hollywood-dal.

Tőlem locsoghat megváltó igéket

s unalmas őrültségeket az ép ész,

nem az enyém a század rongy bohóca,

se a felhőkbe zörgő, bamba gépész.

Nem kell hatalmasoknak úri konca,

s a millióktól olcsó-ócska kegy.

Azt hirdetem, barátim, sok a kettő,

de több az egy.

Recsegjen a múlt s a bárgyú jövő is,

nekem magasabb kincset kell megónom.

Uralkodom tűzhányó kráterén is,

még áll a trónom.

És önmagamat önmagammal

mérem.

Szavam ha hull, tömör aranyból

érem.

Mindegyiken képmásom, mint királyé,

s a peremén

a gőgös írás:

én.

Ma, a körúton sétálgatva egy cipőbolt kirakata előtt az a szilárd meggyőződés vert tanyát a kis lelkemben, hogy hamarosan nem fog problémát jelenteni, ha megkívánok egy ilyen-olyan kis szandált, egyszerűen besétálok majd és megveszem. Ezt le kellett most írnom.

Hümmögés

Nocsak-nocsak, már az ázsiai lányok, se a régiek. Ezt a tekintetet ma már aligha találod meg a Google keresőjében. Ja de, bár némileg levon az értékéből ez az archaikus mosoly, itt:

Nem tudom, másnál hogy van ez, de az én kollégáim körében egyértelműen a nők netovábbja a kicsi, alázatos (ezt mindig kiemelik) ázsiai nő. Ártatlanul néz, alulról felfelé, a szemében hódolat és nem kérdez, nem kérdőjelez meg semmit, befogad és visszatükröz. A Hold.

Biztosan azért van, mert úgy nőttünk fel, hogy anyám életében gyakorlatilag nem volt tartós férfi szereplő, de nem tudom elképzelni, hogy valaki boldog lehessen egy ennyire asszimetrikus kapcsolatban. Több opció is létezik erre a fajta választásra, egyik sem túl szívderítő:

1. a nőnek valóban nincs véleménye, egyénisége, élete a szolgálat. Persze ez kényelmes, de nem tudom, mennyire inspiráló.

2. a nő okos, fenntartja a látszatot Neked, imádott lény, de közben mocskosul manipulál, gyakorlatilag a játékszerévé válsz. 

A másik kedvencem: a feleségemet egy társkereső oldalon találtam. Katolikus, zárdában nevelkedett, előttem egy kapcsolata volt. Gondoltam, hátha ő nem csal meg. Hát remélem, mert a szex olyan vele, mint valami kemény, fizikai munka. Az orális szexre csak nagyritkán tudom rávenni. (?!?)

Milyen jellem az, akinek a szemében a legnagyobb érték az alázatosság, az ártatlanság (az összehasonlítási alap hiánya, ugye), micsoda komplexusokkal terhelt, önző és korlátolt lény?  

Nem emberhez méltóbb egy társ, akivel időnként akár nézeteltéréseid is lehetnek, de akivel kompromisszumot is lehet kötni, úgy haladni előre a közös úton? Vagy már megint idealista vagyok és erre nincs is igény? 

Erósz

Dóri rajzai között szemezgettem a minap, mikor megpillantottam egy kis cetlit a következő szöveggel:

Létezik-e olyan lélek, amelyik nem szerelmes?

Annyi kiégett emberrel találkozom egy ideje, hogy azt kell mondanom: igen. És mind elveszettek. Napok óta azon töprengek: mi táplálhatja a belső tüzet? Akárhogy forgatom magamban ezt a kérdést, végsősoron csak egyre lyukadok ki: a  hit. Nem istenhitre gondolok, hanem bármiféle reményre, vágyra, kapaszkodóra. 

És itt óhatatlanul Szókratész és Diotima párbeszéde jut eszembe, aminek sajnos csak egy kis töredékét írhatom ide le:

"- Ó, Szókratész, miképpen ismerheti el az olyan, hogy Erósz nagy isten, aki állítja, hogy nem is isten?

- Kiállítja ezt?- kérdeztem.

- Te és én!

- Hogy érted ezt?

- Mi sem egyszerűbb - válaszolta. - Nem azt tartod, hogy valamennyi isten boldog és szép? Vagy mered azt állítani, hogy van isten, aki nem és szép és boldog?

- Zeuszra, nem!

- És boldognak, ugye azt mondod, aki a szépség és a jóság birtokában van?

- -Úgy van.

- Ám elismerted, hogy Erósz a jóság és szépség hiányában épp ezekre sóvárog, amiknek hijával van!

- Elismertem.

- Lehet isten az, aki híjával van  szépségnek és a jóságnak?

- Úgy látszik, semmiképp.

- No látod, hogy te sem tartod Erószt istennek!

- Hát akkor mi? Halandó?

- A legkevésbé!

- Akkor mi?

- Amint már mondtam: középlény halandó és halhatatlan között.

- Mi legyen az, Diotima?

- Nagy démon, Szókratész, hiszen a démonok lakoznak az istenek és az emberek között.

- Mi a hatalma?- kérdeztem.

- Tolmácsolja és közvetíti az isteneknek az emberek kéréseit és áldozatait, és az embereknek az istenek parancsolatait és kegyeit: áldozataikra való feleletként. Betölti az isten és az ember közti űrt, hogy a mindenség önmagával összeköttessék." 

Szülői

A négy gyerekem akárhány iskolájából csak kettőbe szerettem szülői értekezletre járni: a NOVUS-ba, és Dóri osztályfőnökéhez, Ákos bácsihoz. Mert szeretem, ha van valami értelme annak, hogy ott ülünk, és beszélgetünk is akár. Biztosan nem véletlen, hogy ha Zsófi, aki már középiskolás, ha hírét veszi, hogy Dóriéknál szülői lesz, nemcsak hogy hatszor is figyelmeztet, el ne felejtsem, de őt magát se lehetne hat lóval se visszatartani, ott a helye és kész. Hozzáteszem, nagyon rövid szülői értekezletek szoktak lenni, húsz perc alatt kihirdettetnek a legfontosabb események, utána mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja (ez kb. 10 perc), aztán egyesével meg lehet nézni a naplót, szembesülhetünk a valósággal. Érdekes.

Az iskola sokkal rosszabb, mint a gyömrői volt: a tanárok agyonhajszoltak, az oktatás alacsony színvonalú, azért hoztuk ide a gyerekeket, mert körzetileg ide tartozunk, a közelben egy német nemzetiségi iskola van még, na és a Havanna-telep, amitől rettegtem. (Mint utóbb kiderült, azok a tanárok, akik a mi iskolánkban tanítanak, a Havanna-telepibe járatják a gyerekeiket...) Dóri osztályáról annyit kell tudni, hogy többségében cigány származású gyerekek alkotják, van egy kínai kislány, egy afgán kislány (aki mellesleg a legjobb tanuló) és Dórin kívül még két magyar kislány és kész. Sajnos általános jelenség, hogy így hatodik, hetedikre már elég sok család szétesik, sokszor drámai körülmények között, aztán mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Sok a kallódó gyerek. Vagy épp a túlféltett, hogy a ló másik oldaláról is beszéljünk. Nekem úgy tűnt, hogy mindezek ellenére Dóri nagyon jól feltalálja magát, úgy illeszkedett be, hogy közben sikerült megtartani az egyéniségét. Dóri számára nem léteznek furcsa emberek. Mikor ezt szóba hoztam Ákos bácsi előtt, őszintén nem értette, miről beszélek. (Mert számára sem léteznek furcsa emberek.)

Aranyketrec

Benedek István: Aranyketrec c. könyvét olvasom. Tinédzserként elborzasztott, hogy milyen szűk a mezsgye a "normális elmeállapot" és az beteges között, (...hm, van-e egyáltalán?), ma meg csak arra csodálkozom rá, hogy működhetett ilyen sikeresen ez a pusztai elmeosztály, elegendő egyetlen ember szakértelme, humánuma hozzá a legnagyobb őrület kellős közepén, 1952.szeptemberétől 1957. februárjáig? Úgy, hogy mindez még csak nem is az ő álma volt...

"Hogy is magyarázzam? Ha valaki leugrik az emeletről, összezúzza magát. Mit tehetünk? Már kiugrott, már zuhan. Mit tehetünk? Gyorsan aládugunk egy puha párnát, hogy legalább ne a kemény földre essék. Talán nem töri össze magát annyira. Értik? Ez a puha párna: ez vagyunk mi. Ez a pusztai elmeosztály. "