2014. május 28., szerda

Hümmögés


Nocsak-nocsak, már az ázsiai lányok, se a régiek. Ezt a tekintetet ma már aligha találod meg a Google keresőjében. Ja de, bár némileg levon az értékéből ez az archaikus mosoly, itt:


Nem tudom, másnál hogy van ez, de az én kollégáim körében egyértelműen a nők netovábbja a kicsi, alázatos (ezt mindig kiemelik) ázsiai nő. Ártatlanul néz, alulról felfelé, a szemében hódolat és nem kérdez, nem kérdőjelez meg semmit, befogad és visszatükröz. A Hold.
Biztosan azért van, mert úgy nőttünk fel, hogy anyám életében gyakorlatilag nem volt tartós férfi szereplő, de nem tudom elképzelni, hogy valaki boldog lehessen egy ennyire asszimetrikus kapcsolatban. Több opció is létezik erre a fajta választásra, egyik sem túl szívderítő:
1. a nőnek valóban nincs véleménye, egyénisége, élete a szolgálat. Persze ez kényelmes, de nem tudom, mennyire inspiráló.
2. a nő okos, fenntartja a látszatot Neked, imádott lény, de közben mocskosul manipulál, gyakorlatilag a játékszerévé válsz. 

A másik kedvencem: a feleségemet egy társkereső oldalon találtam. Katolikus, zárdában nevelkedett, előttem egy kapcsolata volt. Gondoltam, hátha ő nem csal meg. Hát remélem, mert a szex olyan vele, mint valami kemény, fizikai munka. Az orális szexre csak nagyritkán tudom rávenni. (?!?)
Milyen jellem az, akinek a szemében a legnagyobb érték az alázatosság, az ártatlanság (az összehasonlítási alap hiánya, ugye), micsoda komplexusokkal terhelt, önző és korlátolt lény?  
Nem emberhez méltóbb egy társ, akivel időnként akár nézeteltéréseid is lehetnek, de akivel kompromisszumot is lehet kötni, úgy haladni előre a közös úton? Vagy már megint idealista vagyok és erre nincs is igény? 

1 megjegyzés:

Alma írta...

Napi dilemma nálam is :)

A múltkor egy FB-os oldalon olvastam: Nem kell tökéletesnek lenned, csak igazinak.
Erre tanítom a gyerekeket is, hogy a maximalizmusukat jó felé terelgessék.