Szülői

A négy gyerekem akárhány iskolájából csak kettőbe szerettem szülői értekezletre járni: a NOVUS-ba, és Dóri osztályfőnökéhez, Ákos bácsihoz. Mert szeretem, ha van valami értelme annak, hogy ott ülünk, és beszélgetünk is akár. Biztosan nem véletlen, hogy ha Zsófi, aki már középiskolás, ha hírét veszi, hogy Dóriéknál szülői lesz, nemcsak hogy hatszor is figyelmeztet, el ne felejtsem, de őt magát se lehetne hat lóval se visszatartani, ott a helye és kész. Hozzáteszem, nagyon rövid szülői értekezletek szoktak lenni, húsz perc alatt kihirdettetnek a legfontosabb események, utána mindenki elmondhatja, ami a szívét nyomja (ez kb. 10 perc), aztán egyesével meg lehet nézni a naplót, szembesülhetünk a valósággal. Érdekes.

Az iskola sokkal rosszabb, mint a gyömrői volt: a tanárok agyonhajszoltak, az oktatás alacsony színvonalú, azért hoztuk ide a gyerekeket, mert körzetileg ide tartozunk, a közelben egy német nemzetiségi iskola van még, na és a Havanna-telep, amitől rettegtem. (Mint utóbb kiderült, azok a tanárok, akik a mi iskolánkban tanítanak, a Havanna-telepibe járatják a gyerekeiket...) Dóri osztályáról annyit kell tudni, hogy többségében cigány származású gyerekek alkotják, van egy kínai kislány, egy afgán kislány (aki mellesleg a legjobb tanuló) és Dórin kívül még két magyar kislány és kész. Sajnos általános jelenség, hogy így hatodik, hetedikre már elég sok család szétesik, sokszor drámai körülmények között, aztán mindenki úgy boldogul, ahogy tud. Sok a kallódó gyerek. Vagy épp a túlféltett, hogy a ló másik oldaláról is beszéljünk. Nekem úgy tűnt, hogy mindezek ellenére Dóri nagyon jól feltalálja magát, úgy illeszkedett be, hogy közben sikerült megtartani az egyéniségét. Dóri számára nem léteznek furcsa emberek. Mikor ezt szóba hoztam Ákos bácsi előtt, őszintén nem értette, miről beszélek. (Mert számára sem léteznek furcsa emberek.)