Krízishelyzetekben álmodik az ember időnként ilyeneket, ennyire extrém és egyben halálosan pontos képsorokkal. Ha szerencséje van: álmában ébred rá a valóságra, ahonnan már csak egy lépés a probléma megoldása.
Laci ötlete volt: minden hónapban minden gyereket vigyünk el egy-egy előadásra, ami érdekelheti. Nekünk már előre megvolt a jegyünk, Alma más programot szervezett, Ákos nem táncpárti, gondoltuk,. jöjjön Zsófi. Hadd ne mondjam, mire odaértünk, már a lépcsőn ülő, sőt már az állóhelyeket is eladták. Laci kötötte az ebet a karóhoz: gyerek nélkül nem megyünk be, őt nem küldjük haza, stb. A jegypénztárosnak hosszas könyörgésre megesett a szíve Zsófin és valahonnan szerzett egy jegyet.
Kicsit kételkedtem benne, hogy Zsófinak való program lesz, nézegettem is közben, de a feszült figyelmen kívül mást nem tudtam leolvasni az arcáról. Mikor vége volt, azt mondta: Úristen. Anya, én ezt akarom csinálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése