Juteszembe. Nem is írtam róla, milyen jó kis előadást láttunk kedden Nyúzzatok meg! címmel. Magyar táncos-koreográfusok és zenészek szellemi terméke. Nekem nagyon tetszett, friss volt, kicsit tragikomikus, mint az élet is, ugye.
Az előadás után kötetlen beszélgetés folyt, ahol kissé akadozva, de kérdezgetett a közönség kevésbé félénk fele és ahol az alkotók igencsak zavarba ejtettek mindenkit azzal a kijelentésükkel, miszerint maguk sem tudják pontosan, miről is szól a darab. Gondolom, jobbnak látták így, mint a közönség szájába rágni, amit egyébként mindenki ugyanúgy kódolt: mármint hogy a párkapcsolatok voltak porondon, az a többé-kevésbé nyíltan felvállalt gyömöszölés, aminek során próbáljuk a másikat az általunk ideálisnak vélt, számára esetleg totál természetellenes pózokba, mintákba kényszeríteni.
A magam részéről elképzelhetetlennek tartom, bár nyilván nagyon igéző az a póz, amiben a művész csak mint választott edény szerepel, mintegy öntudatlanul átadva magát a megjelenni kívánó tartalomnak. De azért klassz volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése