22

 

Így szeretnék Rád emlékezni.

Holnap műtik Ébent a Varázsfecskendő állatorvosi rendelőben. Hétfőn elvittem egy közeli doktornénihez (kb. 10 évvel volt fiatalabb nálam:), aki megvizsgálta a tályogot a szájában, megnyitotta, kitisztogatta, adott neki két gyulladáscsökkentő szurit. Milyen könnyű volt, mikor feltettem a vizsgálóasztalra, egy nagy bunda az egész. Ében egy hős(nő) volt: egy hang nélkül tűrte, hogy a szájában kotorásszanak, a gyulladt ínyét macerálják. Persze, próbálta elhúzni a fejét, kibújni, ahogy lehet, de én fixáltam, a másik kezemmel meg símogattam, úgyhogy nem volt menekvés. A doktornő nem sok jóval biztatott: egy daganat van a szájában, ami az ínyből indul ki,és az egyik felső foga pont beleér. Csodálkozott, hogy olyan jó az étvágya, mikor biztosan fáj neki az evés. Nagyon csúnya a daganat, a kutya nem egy bakfis a kis 8-9 évével, szóval ő megmutatná egy kollégájának, akinek van megfelelő felszerelése, több tapasztalata, stb. Kedden délután rendel, a Királyhágó utcában. Szól neki, hogy megyünk, ha gondolom, elmondja, mit látott, stb. Kedden délután próbáltam hívogatni, mert közben nekem is a saját orvosomhoz kellett időpontra menni. Nem jött össze, mint kiderült, túl korán hívtam. Ma délelőtt elsétáltunk Ébennel. Ahhoz képest, hogy be van gyulladva az ínye, és állandóan csorog belőle a véres nyál, olyan örömmel sétál és olyan tempót diktál, hogy ihaj! A Királyhágó utcai rendelő jó óra tempós gyalogútra van tőlünk, és még csak ki sem fulladt. Én közben már mindenre fel voltam készülve, akár arra is, hogy egyedül jövök vissza, ha nincs segítség.

Az állatorvos megnézte az ínyét, azt mondta, hogy csúnya, csúnya, de műtött ennél csúnyábbat is. Egy részt el kell távolítani az ínyéből, de mivel a daganat nem csontból és nem is a pofából indul ki, egy viszonylag egyszerű műtéttel meg lehet oldani. Utána  antibiotikum-kúrára lesz szükség, puha eleséggel kell etetni, nyugodt helyet biztosítani, stb. Ő holnap reggel 8-kor ráér, 20 ezer forint lesz ,plusz a gyógyszer. Persze, hogy madarat lehet velem fogatni azóta is. Napok óta a miatyánkot mormolgatom magamban, ha csak eszembe jut ez az egész, pedig sose volt szokásom.   

December

Éreztem én , hogy nem lesz jó, ha kimaradnak az őszi kirándulások: még el sem kezdődött a tél, de már alig érzek magamban erőt, türelmetlen és kedvetlen vagyok, pedig az ünnepek csak most jönnek, nem beszélve a privát ünnepeinkről: Alma szülinap, házassági évforduló, ezeket nem lehet zombi üzemmódban végigcsinálni. Pont ezért vettem ki erre a hétre szabadságot. Van még egy-két elintéznivalóm, a legsürgetőbb és amitől a legjobban rettegek: Ébennek valami gyulladás van a szájában, és nem engedi kezelni. Ma viszem állatorvoshoz, hogy nézze meg. Pár éve olvastam egy hirdetést, ami házikedvencek egészségbiztosításáról szólt, nagy pökhendien töröltem a levelesládámból...lehet, hogy nem kellett volna? Ki tudja, mi minden áll még előttünk, hogy fogják rendbehozni? (...és mennyiért?) Szerencsére egyébként jó a közérzete, ha sétálni megyünk, majd kiugrik a bőréből. Talán egy kicsit fáradékonyabb, mint volt, de hát ez nem csoda.

Dóri korival esett el a múlt vasárnap, szerencsére ki van párnázva a kisasszony, úgyhogy nem tört el a farokcsontja, megúszta egy zúzódással, de napokig alig bírt járni, ülni.

Almának tegnapelőtt ment ki a bokája, mikor szaladt a buszhoz és leesett a lépcsőn. Szerencsére Brigi segítségével gyorsan megnézték a Merényiben, nem kellett órákig várni a Fiumei úton, nem ficamodott ki a bokája, csak megrándult, szalagszakadása sincs. 

Pénteken búcsúzom a munkatársaimtól, mert szombattól már alig dolgozik valaki (én mondjuk pont igen), jó is, rossz is...mi az az erő, ami folyton továbblök, miért nem tudok megmaradni egyik helyen se hosszabb távon? Mindig valami újra vágyom, valami másra, arra a friss, ropogós érzésre, mikor kezdő lehetek, valamit megtanulhatok...aztán jön egy nyugalmas időszak, mikor már megtanultam, belejöttem és fél-egy év múlva megint viszketni kezd mindenem. Lehet, hogy ezt az egészet megspórolhatnám, ha olyan munkahelyet, munkakört választottam volna, amiben magától értetődő lenne az örökös változás, és akkor nem kéne továbblépnem, de hát így, most már...na mindegy. Az új helyemen lesz mit tanulni és ez végre egy olyan hely, ahová tényleg vágytam, bár körüllengi a múlandóság, de legalábbis a soron következő átszervezések szele, meg költözést is rebesgetnek, ami egy nagy intézménynél mindig iszonyú káosszal jár, de még mindig inkább ez, mint a dögunalom.

Márai Sándor: Ajándék

"És mégis,ma is, így is, 

örökké menyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel, 

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok

minden napszakban, 

minden pillanatban!

Ajándék ez, 

csodálatos ajándék!

A földig hajolok, 

úgy köszönöm meg."

Ha most nem írom le, megint egy hétig nem fogom, hogy nagyon élvezem a nyelvtanulást. Az angoltanárnőm 13 éves hármasiker fiúk anyukája, és még a srácok születése előtt tanított általános iskolában, egyébként lakberendezési boltot vitt a férjével. Ezt csak azért írom le, mert látom rajta, hogy a felnőttoktatás számára is egy nagy kaland (egyelőre) és nagyon jól helytáll. Ha valami nem megy elsőre, rögtön máshonnan próbálkozik és tele van ötletekkel. Fárasztó munka után még három órát agyalgatni, főleg szerdán, mert a hétfői óra után nem mindig van időm tanulni, de hétvégén mindig rendezem a sorokat. Körmölöm a sok házi feladatot, próbálom memorizálni a szabályokat, biztos jó lesz ez így? Aztán ahogy kevergetem a krumplifőzeléket, hirtelen minden összeáll. Érdekesen működik az elme.

Hmmm...az elme. Na meg a szív. Dórikám szerelmes, szerencsére egy aranyos fiúba. Ha csak lehet,együtt vannak, amivel nem is lenne olyan nagy baj, de időnként "elfelejt" elkéredzkedni. Nem hiszem el, hogy minden egyes gyerekekkel ugyanazokat a meccseket kell lejátszani? Azt gondolná az ember, hogy a szabályok mindenki előtt ismertek, de hát persze, hogy mindenki megpróbálja a maga módján áthágni, hátha...Azt gondoltam, mindent megbeszéltünk, erre tegnap, mellékesen, mintha csak valami szellő suttogná, megkérdezi: tényleg, Apa mikor is dolgozik?