Holnap műtik Ébent a Varázsfecskendő állatorvosi rendelőben. Hétfőn elvittem egy közeli doktornénihez (kb. 10 évvel volt fiatalabb nálam:), aki megvizsgálta a tályogot a szájában, megnyitotta, kitisztogatta, adott neki két gyulladáscsökkentő szurit. Milyen könnyű volt, mikor feltettem a vizsgálóasztalra, egy nagy bunda az egész. Ében egy hős(nő) volt: egy hang nélkül tűrte, hogy a szájában kotorásszanak, a gyulladt ínyét macerálják. Persze, próbálta elhúzni a fejét, kibújni, ahogy lehet, de én fixáltam, a másik kezemmel meg símogattam, úgyhogy nem volt menekvés. A doktornő nem sok jóval biztatott: egy daganat van a szájában, ami az ínyből indul ki,és az egyik felső foga pont beleér. Csodálkozott, hogy olyan jó az étvágya, mikor biztosan fáj neki az evés. Nagyon csúnya a daganat, a kutya nem egy bakfis a kis 8-9 évével, szóval ő megmutatná egy kollégájának, akinek van megfelelő felszerelése, több tapasztalata, stb. Kedden délután rendel, a Királyhágó utcában. Szól neki, hogy megyünk, ha gondolom, elmondja, mit látott, stb. Kedden délután próbáltam hívogatni, mert közben nekem is a saját orvosomhoz kellett időpontra menni. Nem jött össze, mint kiderült, túl korán hívtam. Ma délelőtt elsétáltunk Ébennel. Ahhoz képest, hogy be van gyulladva az ínye, és állandóan csorog belőle a véres nyál, olyan örömmel sétál és olyan tempót diktál, hogy ihaj! A Királyhágó utcai rendelő jó óra tempós gyalogútra van tőlünk, és még csak ki sem fulladt. Én közben már mindenre fel voltam készülve, akár arra is, hogy egyedül jövök vissza, ha nincs segítség.

Az állatorvos megnézte az ínyét, azt mondta, hogy csúnya, csúnya, de műtött ennél csúnyábbat is. Egy részt el kell távolítani az ínyéből, de mivel a daganat nem csontból és nem is a pofából indul ki, egy viszonylag egyszerű műtéttel meg lehet oldani. Utána  antibiotikum-kúrára lesz szükség, puha eleséggel kell etetni, nyugodt helyet biztosítani, stb. Ő holnap reggel 8-kor ráér, 20 ezer forint lesz ,plusz a gyógyszer. Persze, hogy madarat lehet velem fogatni azóta is. Napok óta a miatyánkot mormolgatom magamban, ha csak eszembe jut ez az egész, pedig sose volt szokásom.