Jelentem, imádok itt lakni. Három percre lakunk a vasútállomástól, de  kb. ennyire áll meg tőlünk a 182-es, 184-es busz is, szóval van "B" terv, ha  a lopják a felsővezetékeket, vagy egyéb gikszerek nehezítik a vonatközlekedést. Reggelente 35 perc alatt érek a munkahelyemre, háztól-házig... Lidl, Spar, posta, polgármesteri hivatal, jó suli a közelben, a 182-es busz a lőrinci piac előtt tesz le. Tündikém. A lőrinci piacon a szép Molitorisz-gyerek mosolyog a nőkre. Kissé szomorkásabban,  mit annak idején, de azért ő az. 

A környék eléggé vegyes. A hajdan fényűző villáktól a nagyon szegényes bérházakig mindenfélében élnek itt, de az összhatás nagyon zamatos. Zuglói a hangulat, kicsit álomszerű. A mi utcánk: virágos kőris, selyemakác, petúnia illata üli meg mélyen, kicsit nyirkosan a  levegőt. Az aszfaltot már régen kinőtték a fák, úgyhogy egy egyszerű séta is egy kisebbfajta túrával ér fel, amit én nagyonis szeretek. A felső szomszédaink nagyon korrektek és szolidak, csak arról tudjuk, hogy hazaértek, hogy látjuk, amint leszegett fejjel suhannak el az   üvegezett verandánk előtt. A fiuk állítólag focizni szokott a fenti lakásban, de ebből mi mit se hallunk, talán a padlófűtésük miatt lett ilyen  klasszul elszeparálva a felső szint. Állítólag ők se hallanak semmit a mi zajainkból. Holnap még írok.