Amennyire inspirál az új munkahelyem, pont annyira meg is riaszt az a merőben természetellenes környezet, amiben dolgozom. Újra kéne szocializálódnom, de ez még némi késedelmet szenved, mert mindenhová lépcsőn szaladgálok. Nem szenvedhetem az örökös nyájasságot (ami mögött nincs semmi), a zajtalanul suhanó lifteket, a szalagfüggönyökön átszűrődő lágy fény, klíma is idegen. Nem vagyok egy morcos természet, csak szeretem azt a játékot, mikor két idegen szép lassan megnyílik egymás számára és ez sokkal nehezebb ebben az őszintétlen légkörben. Majd megtanulom, hogy ne szigetelődjek el teljesen, mégis megtarthassam az önállóságomat. A főnökasszonyom első nap kerek-perec kijelentette, hogy szeretné, ha reggelente előremennék beszélgetni az ő főnökének a titkárnőivel, mert az elődöm is így csinálta. (Gondolom, azt akarta ezzel kifejezni, hogy nem bánja, ha nem munkával kezdem a napot, nyugi.) Mi sem áll tőlem távolabb, mint a célzott jópofizás, úgyhogy ezt a kört kihagytam. Tettem a dolgom, szépen rendet raktam szegény elődöm után és hagytam, hogy kíváncsiak legyenek rám. Úgy tűnik, ez beválik első körben, aztán majd meglátjuk.

Megérte tavaly lefogyni, egész jól fel tudok öltözni pár száz forintokért, meg Almával csereberélgetünk. Bár tegnap abban a felsőben mentem, amit első nap vettem fel és megjegyezték...Na ettől nem dőlök a kardomba azért. 

Egyébként jó helyem van. Teljesen szokatlan, hogy ha bármi gondom, bajom van, meghallgatásra (és megoldásra) talál, ilyen még nem volt. Mindenki retteg a női vezetőktől (sok esetben joggal), de az enyémnél jobbat kívánni se lehetne. Amit csak lehet, kiverekszik, vagy kiügyeskedik  a beosztottainak, mindent észben tart. Persze szigorúan megköveteli a munkát, de mindent meg lehet vele beszélni, amíg haladnak a dolgok. Nem lesz ez rossz.

Swift: Hordómese

Általában ami untat, szívfájdalom nélkül visszateszem a polcra - túl sok jó könyvet írtak, írnak ahhoz, hogy olyasmire fecséreljem a drága szabadidőmet, ami nem gyönyörködtet. Most is kishíján ez történt, annyira erőltetettnek találtam a sok előszót, de aztán megszántam és adtam neki még ötven oldalt, hiszen olyan fiatalon írta (27 évesen). És mert a Gulliver utazásait tényleg zseniálisnak tartom.

Az elején tipikusan egy olyan fiatalember érzetét keltette bennem, aki már összeszedett némi műveltséget, átlátja a világ szövedékét, és most hirtelen mindent a lábunk elé akar szórni, számolatlanul. Mondani akar valami nagyot, de valahogy nem az igazi. Azután arra gondoltam: nem vagyok a szatírához szokva, az is lehet a baj. Nem elég, ha az író művelt, ha a befogadó nem érti a mondandóját. Bár én értem, csak nem értek egyet vele. Nem szeretem az idealistákat.

Szóval másodszor is nekiveselkedtem, és közben azt képzeltem, hogy egy nagyon okos tizenkilenc éves fiút hallgatok, aki rendelkezik a kamaszok éleslátásával, de még híján van a megértésnek, ami törvényszerűen csak később jöhet. Azóta remekül szórakozom.

Zaz

A legújabb csengőhangom:

Bizonyítás (Proof)

Hetek óta készülök megnézni ezt a filmet a csajokkal, de valahogy nem jött össze. Ma Szent György napra való tekintettel itthon lehetek, Almának se volt ezer órája, úgyhogy kihasználtuk a lehetőségek kedvező konstellációját és ebéd után letettük magunkat hármasban a csíkos kanapéra.

A történetet bárhol el lehet olvasni az interneten. Azért akartam megnézni a csajokkal, mert tudom, hogy évtizedeket képes elrabolni életünkből a küzdelem, hogy megpróbáljuk kivonni magunkat felmenőink hatása alól, önállóságunkért remegve. Sokszor eddig tart, mire az ember rájön, hogy ez lehetetlen és megpróbál azzal főzni, amije van. Még huszonéves koromban is elszörnyedtem anyám fintorán a tükörben és még csak egy fintorról beszélek. 

Kedvenceim: Gwyneth Paltrow és Anthony Hopkins játszák a főszerepeket. (Meg a buta arcú Jake Gyllenhaal, nem is tudom, kinek jutott eszébe pont ő. Bár nem is zsenit játszik, hanem egy egyszerű matematikust.)

Jól tettük, hogy megnéztük.

2005-ben kaptam Világos Gabitól szülinapomra Karen Blixen Volt egy farmom Afrikában c. könyvét. Mostanában úgy forgatom, mint jó keresztény a Bibliát. Őszinte, eredeti és minden közönségességtől mentes, de még számtalan erénye van. Nagyon elegáns, és realista, nincs benne semmi leereszkedő, vagy anyáskodó, ahogy a bennszülöttekről ír és ez magában véve is szimpatikus. Olyan leheletfinoman szövi át a megélt hit, valami istenfélelem, vagy erkölcs, de ítélkezés nélkül, (csak a durvaságot nem ítéli el). Nem tudom, az eredeti milyen lehet, majd egyszer megkérdezem Esbent, de a magyar fordítás pazar. Meg kell szereznem a többi könyvét is. Egyelőre ezt hordom magamnál és a vonaton merítkezem meg ebben a zseniális szövegben.  Megszerzem anyunak.

Mostanában nem nagyon van időm netezni, úgyhogy ide írok egy kis gyors helyzetjelentést. Április 16.-a óta máshol dolgozom (cégen belül). Napi egy órával többet utazom, kb. háromszor többet dolgozom ugyanannyi pénzért, úgyhogy senki nem érti, mi ebben a bóni. Csinosan kell öltözni, pénteken se járhatok be farmerban, meg kell válogatnom a szavaimat. Ráadásul itt még ki kell verekednem a helyemet, mert a főnökasszonyomon kívül senki nem ismer. Mégis élvezem, rengeteg energiát ad, mert nem kis kihívás itt teljesíteni. Amennyire riasztott régen az intrikus légkör, most annál jobban tetszik, szinte adrenalinbombaként hat rám. (Míg egyszer igazán komolyan belém nem kóstolnak.)

Nem is írtam, hogy megvettük a XVIII.kerületi házrészt. Pont annyival olcsóbban vettük meg a januári árához képest, amennyivel olcsóbban a mi házunkat vették meg a mi januári irányárunkhoz képest. Egy héttel a szerződés aláírása után villant be, hogy én erről a házról már álmodtam, vagyis pontosabban az üvegezett verandájáról, még 2008-ban, hogy ott festegetünk, újítjuk fel Lacival és ott nevetgélünk, hülyéskedünk. Most vagy megálmodtam a házat, vagy pont fordítva: még évekkel ezelőtt láttam valami hasonlót valahol és beégett az agyam valami rejtett zugába, hogy ennyire otthon éreztem magam benne azonnal.

Régi, gerébtokos ablakai vannak, ami fűtés szempontjából nem egy főnyeremény, de úgy döntöttünk, hogy nem cseréljük ki őket, hanem felújíttatjuk, ami olcsóbb és nem vágja tönkre a ház hangulatát. Valószínűleg a fűtési rendszert is meg kell csináltatni, mert jelenleg két kazánnal működik, régi radiátorokkal a fürdőszobában villanybojlerrel. Szóval lesz rajta munka és nem kevés költséggel fog járni, de ezt csak most tudjuk meglépni és hosszú távon meghálálja magát.

Sulit kell keresnem a csajoknak és jó piacot, boltokat, de hát előttünk a nyár. Júniusban költözünk, úgyhogy augusztusban, kipihent tanerőkkel fogok tárgyalni a kérdésről, mert szerintem júniusban már gyereket nem akar látni egy sem, egy-két szenttől eltekintve. Majd belakjuk ezt is. Az egyik szomszédunkkal (nem közvetlen, de mindegy, tiszteletbeli szomszédok) szoktam néhanap hazaballagni a vonattól. Pár éve költöztek Gyömrőre, előtte sokáig Angliában laktak. Nagyon eredeti fazon, mielőtt jogász lett, tíz évig hálókocsi-kalauz volt, Angliában meg sofőr. Irigylésreméltó, ahogy gyökeret eresztettek itt, nagyon jól ápolják a helyi kapcsolatokat a zöldségestől az állatorvoson keresztül akármeddig. Gyurit nem zavarja, hogy a gyömrői uszodában csak 12 méteres a medence, oda jár úszni és ez így van mindennel. Megemlítettem neki, hogy ez nekem mennyire szimpatikus. Azt mondta, ez semmi más, csak túlélés, erre Angliában szoktak rá, mert ott is egy kisvárosban éltek, ahol szinte semmi nem volt. Úgyhogy megnézték, mi van, és egy hét múlva már fitnessbérletük, meg uszodabérletük volt, meg saját zöldségesük, hentesük, és csak ahhoz jártak és ahogy végiggondolom, Laci nagypapája jut az eszembe, aki képes volt több átszállással buszozni, mert egy bizonyos pék kenyerét szerette.  A stabilitás megbecsülésére is meg kell érni.

Na, megnéztük a XVIII.kerületi lakást. Most minden mágiámat erre összpontosítom, mert kell nekem, akarom. Van rajta némi tennivaló, de az egész háznak olyan meleg hangulata van, a terei olyan praktikus elosztásúak, hogy megéri törődni vele. És Ébent is magunkkal vihetjük, ez már igazi megkönnyebbülés. Tegnap volt kint az orvos beoltai, most csodálkoztunk rá, hogy már 5. éve lesz, hogy velünk van, tehát olyan 7-8 éves a drága.