Annyira bánt, hogy sokszor éppen azok számára nem tudok elég figyelmet, szeretetet adni, akik a legközelebb állnak hozzám. A fáradtságom, fásultságom, rossz kedvem az övék, miközben a munkahelyemen, vadidegenek között (és elsősorban feléjük) magától értetődik, hogy figyelmes, segítőkész vagyok, mindent tip-topra elintézek.
Lehet, hogy mégiscsak jógáznom kellene. Megtanulnék rendesen lélegezni, és egy mélyebb testtudatosságot megtapasztalva, az ászanák segítségével úgy áramoltatnám az energiát fizikai és az energiatestemben , hogy a mások számára öntudatlanul működő vegetatív funkcióimat is az irányításom alá vonjam. Úgy meditálnék, hogy csuda. Ha már afféle belső vezényszóra működik minden, talán azt is elérhetném, hogy olyan kényes szervek, mint például a szív, a józan ész parancsát követve nyíljanak-csukódjanak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése