A tegnapi nap teljesen jellemző volt: mégis milyen költségkímélő programot csinálhatnánk  ebben az uncsi kisvárosban péntek  délután? Gyerünk a tóhoz. Alma kikötötte,  hogy csak nézelődik,  mert nem akar hajat mosni, bár igazából  bánatos volt. Ő volt a fő célpont, tudtam, hogy ha bejön a vízbe, jobban lesz. (És igazam is lett, mert az úszás, na meg a kocsányon lógó szemek megnyugtatták végül.) Dóri igazi halacska, tudtam, hogy őt fogom a végén a legnehezebben kikönyörögni a vízből. Zsófi egy szűk félórára  jött csak ki, mert találtak egy nimfapapagájt, az ő sorsát intézték addig. Mi Dórival nagyon jól  elhülyéskedtünk, aztán gyakoroltam kicsit a mellúszás-"tudományomat". Becsapós ez a vízi mozgás, mert nem érzi az ember,  hogy bármi is történt volna, de Dóri  ma már alig bírt járni az izomláztól. Én a magam részéről azon vagyok, hogy az idén  átússzam a gyömrői tavat. Ha ez sikerül, elégedett leszek. (Ha meg nem , akkor belefulladtam...)