2011. július 14., csütörtök

Csalhatatlanul


A kis hegedűs takarítónőnk mondta ma nekem: azért  elő-előveszem  néha az én kis hangszeremet. Ő az én igazi társam, ő biztosan nem csal meg engemet. Ahogy én szólok hozzá, ő biztosan  ugyanúgy fog szólni hozzám.
Ezt így sose mondtam ki, de ezért szerettem volna, ha mindegyik gyerek zenél valamilyen hangszeren.            Mert ez egy igazán biztos pont az életben és egyben elrugaszkodás is mindentől, ami szürke, unalmas, belépő egy  világba, ahol létezik igazi harmónia. Hát, nem  sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de négyből három legalább egy évig tanult zenét, sőt Ákos néha álmodozik róla, hogy vesz egy csellót, mert hiányzik neki a muzsikálás. 

3 megjegyzés:

Alma írta...

Az jó ha valakinek társ a hangszere...

ixchel írta...

Neked mi a hangszered?

Alma írta...

Jelenleg a lelkiismeret-furdalás eszköze.