Két hét távollét (tábor, nagyapja) végre újra itthon van Dórikám. Hazafelé a vonaton mesélgeti a fontosabb történéseket., például strandélményeit:
D: - ...és beleugrottam egy két méter mély medencébe és majdnem belefulladtam. Senki nem segített ám!
Én: - Miért ugrottál bele, nem tudtad, milyen mély a víz ?
D: - Dehogynem. Hát, egyszer élünk.
Kicsit előttünk a másik oldalon utazik egy nagymama a kisunokájával. A kisfiú lelkesen szerelgeti a bakugánját, és közben csevegne a nagymamájával, aki nem szereti a bakugánokat, nem tudja ezt, nem akarja azt , nyilván fáradt és csak egy kis nyugtot szeretne.
Dóri félhangosan megszólal: olyan ez a néni, mint egy mazsola. Kívül, belül.
2 megjegyzés:
Jó ég!Ráz a hideg a gondolattól, pedig az én gyerekeim a Dunában úsznak naponta.
Az se veszélytelen éppen . Túlélőket neveltek és ez most nem gúny részemről. Úszni tudni és a Dunába ugrani kevésbé veszélyes, mint úgy ugrálni egy mély medencébe, hogy nem tudsz úszni és ez az élet minden területére érvényes.
Megjegyzés küldése