2011. július 13., szerda

Idő uraság


Mindig is úgy gondoltam: az idő több, mint pénz. Ritkán kapunk belőle csak úgy, és  jól mondja a magyar: szakítani kell, ha valami tényleg fontos. Nemrég még meggyőződésem volt: nem nekem dolgozik, de  rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi választóvíz, ennek a segítségével dönthetem el, ki, mi a fontos a számomra. Pont azért, mert olyan könyörtelenül pereg, úgyhogy másképp tekintek rá: igazságos bírámra.

Más:  Majdnem befejeztem a Nevem pirost, de az utolsó oldalakhoz már nem volt erőm: otthagytam. Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek c. könyvét olvasom.
Szeretem, ha a főhős reálisan gondolkodik, és ha ilyen figyelmes az író. Igazából a Dekameront akartam, elsősorban a sólymos történet miatt, csak nem találtam, mikor reggel  gyorsan könyvet kellett választanom az útra. Szeretem a kortárs írókat régiekkel váltogatni. Nem tudom eldönteni, hogy ők fogalmaztak színesebben, vagy a fordítók kapják össze jobban magukat egy nagy név hallatán, de mindig felüdít  az eredmény.  

3 megjegyzés:

Alma írta...

Amikor olvastam a Sorsüldözött szerelmeseket, azon merengtem, hogy ez az antik Csók és könny:)))

ixchel írta...

Ez jó:)

ixchel írta...

És úgy incselkedik az olvasóval:)Folyton ravaszkodik : mindjárt elmondom, csak még ezt, még ezt hallgasd meg és közben akinek mesél, az vagy folytatást követel az egyébként teljesen felesleges beszámolókból, vagy velem együtt sürgeti, hogy haladjon már. Nagyon jókat mulatok rajta.