Lem

Stanislav Lem: Kiberiáda c. könyvét olvasom. Mesekönyv robotoknak, emberekről is. Érdekes módon bármilyen rossz hangulatomból képes kizökkenteni (ez persze nem jelenti azt, hogy nem alszom le rajta időnként, mint a többi könyvön). Nem mondom, hogy mestermű, de annyira kis aranyos, hogy muszáj nevetnem rajta: ilyenek vagyunk mi, nyálkaszemű csuszpájzok.

Jellemző

Két hét távollét (tábor, nagyapja) végre újra itthon van Dórikám.  Hazafelé a vonaton   mesélgeti a fontosabb történéseket., például strandélményeit:
D:  - ...és beleugrottam egy két méter mély medencébe és majdnem belefulladtam. Senki nem segített ám!
Én: - Miért ugrottál bele, nem tudtad, milyen mély a víz  ?
D:  - Dehogynem. Hát, egyszer élünk.

Kicsit előttünk a másik oldalon utazik egy nagymama a kisunokájával.  A kisfiú lelkesen szerelgeti a bakugánját, és közben csevegne a nagymamájával, aki nem szereti a bakugánokat, nem tudja ezt, nem akarja azt , nyilván fáradt és csak egy kis nyugtot szeretne.
Dóri félhangosan megszólal: olyan ez a néni, mint egy mazsola. Kívül, belül.

Csalhatatlanul

A kis hegedűs takarítónőnk mondta ma nekem: azért  elő-előveszem  néha az én kis hangszeremet. Ő az én igazi társam, ő biztosan nem csal meg engemet. Ahogy én szólok hozzá, ő biztosan  ugyanúgy fog szólni hozzám.
Ezt így sose mondtam ki, de ezért szerettem volna, ha mindegyik gyerek zenél valamilyen hangszeren.            Mert ez egy igazán biztos pont az életben és egyben elrugaszkodás is mindentől, ami szürke, unalmas, belépő egy  világba, ahol létezik igazi harmónia. Hát, nem  sikerült úgy, ahogy elképzeltem, de négyből három legalább egy évig tanult zenét, sőt Ákos néha álmodozik róla, hogy vesz egy csellót, mert hiányzik neki a muzsikálás. 

Idő uraság

Mindig is úgy gondoltam: az idő több, mint pénz. Ritkán kapunk belőle csak úgy, és  jól mondja a magyar: szakítani kell, ha valami tényleg fontos. Nemrég még meggyőződésem volt: nem nekem dolgozik, de  rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi választóvíz, ennek a segítségével dönthetem el, ki, mi a fontos a számomra. Pont azért, mert olyan könyörtelenül pereg, úgyhogy másképp tekintek rá: igazságos bírámra.

Más:  Majdnem befejeztem a Nevem pirost, de az utolsó oldalakhoz már nem volt erőm: otthagytam. Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek c. könyvét olvasom.

Szeretem, ha a főhős reálisan gondolkodik, és ha ilyen figyelmes az író. Igazából a Dekameront akartam, elsősorban a sólymos történet miatt, csak nem találtam, mikor reggel  gyorsan könyvet kellett választanom az útra. Szeretem a kortárs írókat régiekkel váltogatni. Nem tudom eldönteni, hogy ők fogalmaztak színesebben, vagy a fordítók kapják össze jobban magukat egy nagy név hallatán, de mindig felüdít  az eredmény.  

Így mond mesét Wayqui:

DVD egyelőre még nincs, de egy-két videót már feltettek a Youtube-ra a Holnemvoltosok, nagy örömömre.  (Link a cím mögött, mint rendesen:) Már alig várom a következő fesztivált!   

Apollinaire

TESTED KILENC KAPUJA

Ez a vers Madeleine egyedül csak a tiéd

A mi vágyunk egyik első költeménye

Legelső titkos költeményünk Ó szerelmem

Édes a nap és édes a háború Ó hogyha bele kellene halnunk

Nem tudod szűzlányom Testednek kilenc kapuja

Hetet már ismerek kettő még rejtve előlem

Négybe már beléptem ne is reméld hogy kilépek valaha

Csillagzó szemeden át testedbe léptem

És füleden szavaimmal melyek parancsomra hallgatnak és kisérnek

Szerelmem jobb szeme szerelmem első kapuja

Leeresztette szemhéja függönyét

Pilláid úgy sorakoznak mint fekete katonák egy festett görög vázán ó szemhéj fekete

Bársony függönye

Mely mögé rejtőzött fényes

És súlyos szerelmünkhöz hasonló

Tekinteted

Szerelmem bal szeme szerelmem második kapuja

Az elsőhöz hasonló szűzi mint ő és szerelemtől terhes

Ó kapu melyen át képem és mosolyom eljut szivedhez

Csillagként ragyogó imádott szemeidhez hasonló

Tekinteted kettős kapuja imádlak

Szerelmem jobb füle harmadik kapu

Magamévá tettelek úgy nyitottam ki az első két kaput egészen

Fül hangom kapuja meggyőztelek

Szeretlek téged akiben eszem által lesz a kép értelmesebb

S te is bal fül szerelmem kapui közül a negyedik

Megáldom én szerelmem füleit

Kapuk akik hangomra megnyíltatok

Mint a tavasz simogatására megnyílik a rózsa

Rajtatok keresztül ér el a hangom

Madeleine egész testébe s a Parancsom

Egészen férfi vagyok és egészen költemény

Vágyának költeménye amitől magamat is szeretem én

Szerelmem bal cimpája szerelmem és vágyunk ötödik kapuja

Rajta is belépek kedvesem testébe

Kényesen belépek férfi-szagommal

Vágyam szagával

Az éles férfi-illattal melytől Madeleine megrészegül

Jobb cimpa szerelmem és gyönyörünk hatodik kapuja

Te aki érzed majd szomszédokkal együtt gyönyöröm illatát

És összefonódó illatunk mely erősebb és édesebb a virágzó tavasznál

Orrcimpák kettős kapuja Imádlak te annyi párák és zamatok tudományába vágó

Finom örömöt kináló

Madeleine szája szerelmünk hetedik kapuja

Láttalak téged ó vörös ajtó vágyam szakadéka

S a katonák kik meghaltak ott a szerelemtől azt kiáltották hogy megadják magukat

E drága gyöngéd kapunak

Ó Madeleine még két kapu van

Amit nem ismerek

Tested két titokzatos

Kapuja még

Szerelmem nagy-nagy szépségének nyolcadik kapuja

Ó tudatlanságom mint vak katonák a spanyollovasok között a haldokló Flandria folyékony holdja alatt

Vagy inkább a felfedező aki éhen és szomjan hal az őserdő mélyén

Mely sötétebb mint az Erebosz

És titokzatosabb Dodonánál

És Kasztáliánál üdítőbb forrást rejt magában

De szerelmem megleli ott a templomot

S miután vérbe boritotta a gátat melyen az ártatlanság elragadó szörnye vigyáz

Felfedezem és felfakasztom a világ legforróbb gejzirét

Ó szerelmem édes Madeleine-em

Máris ura vagyok a nyolcadik kapunak

És te kilencedik kapu te még titokzatosabb

Ki két gyöngy-hegy közt tárod fel magad

Te még titokzatosabb mint a többiek

Varázslatok kapuja melyekről beszélni se lehet

Az enyém vagy te is

Te legdicsőbb kapu

Enyém kinek kezében

Ott a kilenc kapuba

Illő kulcsok mindegyike

Ó nyíljatok meg szavamra kapuk

    Én vagyok a Kulcsok ura

Klip

Szöveg is jön, addig lehet szörnyülködni a klipen, ami nekem viszont tetszett.