Amilyen egyszerű a múltban vagy a jövőben létezni, olyan nagy erőfeszítést igényel a jelent 100 százalékosan átélni, lehetőségeit kihasználni.

Umberto Eco: Hat séta a fikció erdejében c. könyvét olvasom, sokadszorra. Lesz még írnivalóm róla, egyelőre egy idézet, ami Borgestől van, de ebben a könyvben olvastam, szabadon alkalmazható a gyerekszobák bármelyikére (kivéve a rendesekre): 

"Az erdő a szétágazó ösvények kertje."

Annyira szégyenlem, hogy muszáj megosztanom ország-világgal, hogy Szegeden nem találtam meg a Honvéd teret. Most vagy elkezdtem brutális módon hülyülni, vagy tényleg el lehet az ilyesmit felejteni 10 év "máshol élés" után. Azt hittem, hogy becsukott szemmel is eltalálok bárhová, nemhogy a Honvéd térre?!

Pamuk

Legújabb könyv-álmom: Orhan Pamuk: A nevem piros c. krimije, nevezzük így.

Itt egy  link róla, most nincs erőm többet írni róla . Egész nap takarítottam, mostam. A holnapi napot a tiszta otthon múlékony örömei közt szeretném tölteni.

http://www.litera.hu/irodalom/orhan-pamuk-a-nevem-piros

Édes családi történetek

- Egyre jobban unom a jogászkodást. Ma, miközben egy határozatot írtam, arra gondoltam, miért ne mehetnénk ki Angliába és főzhetnék  én kávét, mint régen. Végülis csináltam én ezt már jó ideig és semmi bajom nem lett tőle. Tanulnék egy-két angol szóviccet és azzal szórakoztatnám a vendégeket.

- Meg ki is találnál párat, gondolom.

- Persze, ki is találnék. Erről eszembe jutott egy családi sztori. Népes családunk egyik tagja jó  pár éve  Németországban él és ott a német nyelv professzora, szóval nem akármilyen fokon beszéli a nyelvet. Pár éve volt egy nagy családi összejövetel nálunk. Az egyik nagybátyám azt gondolta, kitesz magáért és    megtanult egy csomó német szóviccet és ezen az összejövetelen, mikor kettesben maradtak, elkezdte ezzel szórakoztatni a híres rokonunkat.

- Szegény, nagyon szenvedett?

- Igen, de nem elsősorban attól, hanem mint később kiderült, azért, mert közben infarktusa volt. Nem tudta, mitől érzi magát olyan furcsán. Kicsit szabadkozott, aztán bevitette magát a kórházba a feleségével, ahol közölték vele, hogy még éppen időben érkezett, mert az imént élt át egy kisebbfajta infarktust. Képzeld, mi lett volna, ha belehal?

Smoke

Nem leszek népszerű ettől a bejegyzésemtől, de úgy érzem, írnom kell az én kis gyengémről, bár manapság kissé ciki . Csak azért, mert az enyém. Mindig is szerettem a dohány illatát. Azért nem lettem szenvedélyes dohányos, mert  a nyers dohány illatát jobban szeretem, mint a már meggyújtottét. Mielőtt meggyújtok egy cigit, mindig órákig szagolgatom. Ez a fázis az érzékszerveké, teljesen testi élvezet, mint az első falat öröme. Van, hogy egy hétig, sőt: hetekig nem gyújtok rá, amíg harmóniában érzem magam, semmi szükségem a dohány szokványos élvezetére. Mikor valami bajom van, akkor bonyolódik a kép: a cigi/szivarka meggyújtása, és az első slukk fanyar íze  olyan, mintha a valóságot (a "keserű?") valóságot lélegezném ki-be. Ez a száraz levél morzsolásával, a buborékos boríték pukkasztgatásával egyenértékű, van benne valami vandál öröm. (Gondolhatnék mondjuk a léghólyagocskákra, de akkor elmaradna a jó érzés.) Utána elkezdem érezni a számban a füstízt, összekeveredve a saját ízemmel, amiről eszembe jut a nagyanyám, aki állandóan bagószagú volt a sok Munkás cigitől, és hozzám közel álló egyéb szereplők, és ilyenkor végiggondolom, ki mit szólna, ha megosztanám vele az aktuális nyavalyámat, és ettől megnyugszom. (Vagy a nikotin hat ilyenkorra már, nem tudom.) Elnyomom a cigit és megállapítom, hogy  nem vagyok függő...                     

Szeretnék otthon is olyan nyugodt lenni, mint a munkahelyemen. Talán jót tenne, ha kevésbé húsbavágónak éreznék minden kis szemöldökrándítást, nyegle hangsúlyt, stb. Akkor nem húznám fel magam minden hülyeségen, higgadtan el tudnék símítani a viszályokat. Eddig nem sikerült ezen változtatni, de megpróbálom megtalálni a módját, de az a bizonyos "leszarom tabletta" nem gondolom, hogy megoldás lenne.

Tisztítótűz

Sajnos nem fényképeztem le azt a bámulatos paradicsomsalátát, amivel Laci lepett meg tegnap vacsira (sajtos tészta mellé). Gondolta: itt a tavasz, összerittyent egy ilyen könnyű kis vacsorát a jobb közérzetünkért. Kiéhezve vetettem rá magam, de fél tányér saláta után majd' lefordultam a székről: fél órán keresztül rázott a hideg, kis híján újra megszemléltem a vacsorát, csak más alakzatban. Nem voltam egyedül: Lacin kívül (aki egy ilyen ebéd után még elment biciklizni, mindenki hasonló állapotba került  (Felettébb gyanúúúúús!). Mint utólag kiderült, a saláta lilahagyma-paradicsom aránya egy kicsit brutálisra sikerült. Laci kommentárja az eseményekhez: most erre van szükség, ez kihajtja belőletek a lázat! Igaz, hogy vacsora előtt csak éhes voltam, de hát ki tudja. Lázas  mostanában már nem leszek.