Apunak adtam a Bocelli Verdi-áriás (igen, Bocelli) CD-met, mert szerettem és azt hittem, hogy már annyit hallgattam, hogy nem fog hiányozni. (Ilyen nagyvonalú vagyok, khm.)
Régi vágyam, hogy leüljek a kanapéra, és végighallgassak egy operát, szövegkönyvvel a kezemben, végre. Most elkezdtem a youtube-on vadászgatni a kedvenc áriáimat különböző előadóktól. Az első számú ez az Álarcosbálból. José Carreras szépfiú, Gigli olyan tragikus hős, Domingo ripacs, de Bergonzi olyan igazi kis hetyke, felszabadult. (Ennyi - nem elhanyagolható- előnye van a csúnyáknak a szépekkel szemben.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése