Szereti Ön ...?

Most már nyugodtan elmondhatom magamról: szeretem Mozartot.
Régebben kedveltem, de nem igazán értettem azt a fajta eszement rajongást, ami a nevét övezi. Beethoven harcias lénye, Bach érzékisége, vagy a szláv szerzők fantáziadús zenei világa sokkal inkább lenyűgözött, mint ez a kissé uncsi harmónia.

Ahogy az abszurd egyre inkább átitatta az életemet, úgy kezdtem egyre jobban értékelni ennek a zseninek a zenei világát. Vannak olyan emberi lények, akik csak úgy tudnak létezni, ha megteremtenek egy saját birodalmat, ahol minden arányos, játékos, leheletfinom és mégsem negédes. Mint egy oxigénsátor. Kinek jobban, kinek kevésbé sikerül ez a próbálkozás. De én elhiszem, hogy ettől a zenétől szívesebben nőnek a növények és megnyugszanak a magzatok.

Mert ez a harmónia minden sejtünknek ismerős, ezt keressük igazából. Vagy csak én. Nem tudom. De szeretem.

Megalkuvó macska

Na, valahogy így vagyok én most.

Szantál

Szeretem ezt az édesen kesernyés illatot. Semmihez sem hasonlítható, ami a mi éghajlatunk alatt terem, mégis ismerős. Biztosan a Bahia-boltok miatt, ahová a színek, formák, illatok, keleti "kincsek" kedvéért jártam valaha, persze egy fillér nélkül. Pont olyan inspiráló volt, amilyen közhelyessé vált mára. Miből nyerjek most ihletet? (...és mihez?...) Leginkább a szerelemhez.
Nem értem a görcsös ragaszkodást ehhez az érzéshez.
A hétvégi csendes pihenő alatt eljátsszuk a világ teremtését, de a mi kis misztérium-játékunk már nem a régi. Legyünk realisták, az mindig beválik. Én tudom, mi a baj. A szavakban nem találjuk a közös nevezőt és ezen most az se segít, ha csendben maradok. Hiába szeretem a bőrét, a szagát, a kezét, ha a szavaink elszállnak a szélbe. Újra fel kell fedeznem magamnak.

Hátraarc

Mégis visszamegyek a régi helyemre, nem nekem való feladat ez, vagy nem itt, vagy nem így, nem tudom. Laci nagyon nehezményezi, hogy visszaléptem: félt, teljes joggal. Nekem viszont elmúlt az a kínos érzésem, hogy valaki más él helyettem, eszköz vagyok, kinyújtott kéz . Képtelen vagyok ráhagyatkozni erre az érzésre, ugyanúgy, ahogy nem hiszem el, hogy megtart a víz, ha elengedem magam (úgyhogy nem is tudok úszni, pedig megtartana, tudom, csak nem hiszem). Úgyhogy vízzé válok ismét.

Bár igaz, mikor Spanyolországban voltunk, úgy megörültem a tengernek, mint egy gyerek. Egészen lenyűgözött a hullámok ereje: csak dobáltattam magam a deszkába kapaszkodva, ki se lehetett imádkozni a vízből.

A Júdea Népe Front elit öngyilkos alakulata is büszke lett volna ma rám. Majd mesélek élőben.

Önismereti tanfolyam.