Szeretem ezt az édesen kesernyés illatot. Semmihez sem hasonlítható, ami a mi éghajlatunk alatt terem, mégis ismerős. Biztosan a Bahia-boltok miatt, ahová a színek, formák, illatok, keleti "kincsek" kedvéért jártam valaha, persze egy fillér nélkül. Pont olyan inspiráló volt, amilyen közhelyessé vált mára. Miből nyerjek most ihletet? (...és mihez?...) Leginkább a szerelemhez.
Nem értem a görcsös ragaszkodást ehhez az érzéshez.
A hétvégi csendes pihenő alatt eljátsszuk a világ teremtését, de a mi kis misztérium-játékunk már nem a régi. Legyünk realisták, az mindig beválik. Én tudom, mi a baj. A szavakban nem találjuk a közös nevezőt és ezen most az se segít, ha csendben maradok. Hiába szeretem a bőrét, a szagát, a kezét, ha a szavaink elszállnak a szélbe. Újra fel kell fedeznem magamnak.
Nem értem a görcsös ragaszkodást ehhez az érzéshez.
A hétvégi csendes pihenő alatt eljátsszuk a világ teremtését, de a mi kis misztérium-játékunk már nem a régi. Legyünk realisták, az mindig beválik. Én tudom, mi a baj. A szavakban nem találjuk a közös nevezőt és ezen most az se segít, ha csendben maradok. Hiába szeretem a bőrét, a szagát, a kezét, ha a szavaink elszállnak a szélbe. Újra fel kell fedeznem magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése