2010. január 15., péntek

...

- Képzeld, ma milyen finomat ettem: Peti mozzarellás polentát hozott szárd raguval. Isteni volt.
- ... (Döbbent csend.)... és Te is ettél a húsból?
- Igen, egy kockát. Meg akartam kóstolni. milyen az íze. (Szemrehányó, majd kiábrándult tekintettel méreget, mint akinek lepel hullott le a szeméről. Vagy mint egy idegen faj képviselőjét. Miért nem hazudtam inkább?)
- Baj?
- Azt hittem, mellettem állsz. Ha nem bólogatsz olyan lelkesen, mikor a vegaságról beszélek, most nem csalódtam volna ekkorát. (Idegen vagy, egy igazi alien.)
- Én világosan megmondtam, hogy csak a nagyipari állattartást tartom hülyeségnek, ezt nem támogatom. Én megértem, hogy neked sokkal nehezebb átállni a vega kosztra, azért vagy ilyen vonalas. Azért helyeseltem annyira, hogy meg ne törjem a lendületedet, mert jó iránynak tartom, amerre elmozdultunk. Azt hittem, nem ellenzed, ha valaki házon kívül húst eszik.
- Azt a gyerekekre értettem. Senkinek nem parancsolom meg, hogy mától egyáltalán ne egyen húst, de Te más vagy. Semmi baj (ááááá, dehogy!) , csak át kell alakítanom magamban egy képet Rólad, amit felépítettem. Ennyi az egész.
- Nocsak. Hogy érted ezt?
- Ha ilyen kis dologban engedsz a kísértésnek, megbízható vagy-e más dolgokban?
- Ezt nem mondod komolyan. Nem hiszem el. (Végre kimondta. Azonnal elneveti magát.)
- Te, te, teee, te örök Éva.

1 megjegyzés:

Alma írta...

Bruhaha, én is ilyen vagyok!Új elméletem, hogy mindenki olyan társat választ magának, mint a testvére(mit szülők, vagy nagyszülők, csillagállás,ááá, dehogy!)