2009. február 9., hétfő

Az én cipőm




Na, a fénykép azért lehetne egy kicsit élesebb, majd kicserélem egy jobbra. Ma visszamentem az Árkádba, kicsit keresgéltem, de csak nem találtam a méretemben olyan cipőt, ami megfelelt volna minden elvárásomnak. Mielőtt ismét belevetettem volna magam az örvénybe, bementem a Föníciába és közöltem az eladóval, mit keresek: szoknyához is, nadrághoz is hordható, legyen egy kis sarka, de ne magas, fekete bőr, 40-es, nem faksznis varrásokkal teletűzdelt lábbelit. Egy polchoz vezetett, ahol 4db cipő sorakozott, köztük ez a tök visszafogott, de láthatóan kényelmes és nőies darab. Külön csáberőt jelentett, hogy 16.000Ft-ról 12.000Ft-ra le volt értékelve, állítólag. Felpróbáltam és azonnal megvettem. Hazaérve láttam, hogy ugyanolyan stílusú, mint az a kínai alkalmi cipő, amit az érettségire vettem, csak lényegesen jobb kivitelű, és nem műbőr ugye és van rá némi garancia. Rögtön Laci jutott eszembe róla és az órái. (Mikor tűvé tette a várost álmai órájáért és itthon vette észre, hogy szinte szakasztott olyan, mint az első órája volt, csak márkásabb kivitel.)

4 megjegyzés:

Alma írta...

Nagyon szép, jó vásár volt.

Névtelen írta...

Nekem is tetszik, jó választás, és végre megvette, ami ugye egy nőnél nem kis teljesítmény!!! Bár a válogatás gondolom külön öröm, csak nekem üröm, amikor itthon várok...

ixchel írta...

Sokkal célirányosabban fogok vásárolni, már tudom, hogy mit kell nézni, hova nem szabad bemenni.

ixchel írta...

Hű, de imádtam :)