Búcsú

Azt szeretném, hogy ha eljön az ideje, én is úgy tudjam elbúcsúztatni a szeretteimet (és remélem, engem is így engednek majd az utamra, ha muszáj lesz), hogy senki ne legyen szomorúbb, mint ha csak ideiglenesen válnánk el egymástól. Most nem tudnám ezt őszintén végigcsinálni, legfeljebb bizakodni.

Koksz

Nincs a szerelemnél doppingszer a világon. Alma megmutatta Dávidnak azt a versét, amit nyáron írt, azóta a srác állandóan magánál hordja az ereklyét. Alma meg elgondolkodott azon, hogy talán mégis érdemes ilyesmivel foglalkozni...(mármint szórakozásképpen) Lassan azt is elhiszi magáról, hogy szép...
Jelentem: holnap lesznek három hetesek.

Amulett

Dórikámmal ismét egy fontos fejlődéstörténeti korszakhoz érkeztünk. Kezd rájönni, hogy nem vagyok isten(nő), nekem is vannak hibáim, sőt: rossz is tudok lenni. Azt mondják az okosok, hogy a gyerekek ezt a sokkot úgy kezelik (eleinte), hogy az anyai személyiséget kettébontják: van egy jó anya, aki egy földre szállt angyal és egy rossz anya, akivel jobb vigyázni. 

Nemrég az egyik álmában kibújt belőlem egy vörös hajú, hegyes fogú "démon", aki meg akarta őt ölni. Sikítva, sírva ébredt fel, és (érthetően) nem nagyon hagyta magát ölelgetni, vígasztalni. Utána elfelejtődött a dolog, legalábbis általam. Túlestünk a mandulaműtéten, és hogy ne fájjon a torka, egy puha, színes pamutanyagot tekertem a nyaka köré, hogy melegítse. Azóta ezt csak arra az időre veszi le, amíg kimosom és megszárad. 

Ma fürdés után látom, hogy már veszi is fel a kis nyakravalóját. Kérdezem tőle: megvéd a torokfájástól? Erre ő: nem, a rosszabbik énedtől véd meg. Ha rajtam van, nem félek tőle. Hát itt tartunk: amulettet visel a gyerek miattam, biztos, ami biztos. Nem mondtam rá semmit, csak hogy én sose bántanám, de nem sok értelme volt: nem tőlem fél, hanem a rosszabbik énemtől.  Vannak olyan sejtelmek, amik ellen minden szó kevés, idő kell a feldolgozásukhoz. sose vetemednék arra, hogy ezeket elbagatellizáljam, vagy butaságnak minősítsem.

Az egész mégis megrázott,  mert mindig elismertem, ha hibáztam, ha hülye vagy indulatos voltam, bocsánatot kértem, sose tetszelegtem a szent szerepében. Mégis van ilyen, megtörténik.

Alma szerelmes. Nem abba a srácba, amelyik hetek óta imádta messziről, hanem egy másikba, aki miatt ő tett szép kis kitérőket egy-egy boltba menés, kocogás alkalmával, hátha összefutnak.

Minden kétségem ellenére immár két hete tart a nagy l'amour. Féltem, de jó látni, ahogy ragyog és örülök, hogy "bátorkodott" szerelembe esni.

Még egy ilyen peches napot is, mint ez a mai, be tud aranyozni egy kis szeretet.

Dsuang Dszi

A mai nap több részletét is megálmodtam már régebben. Kísérteties. Nem déjá vu, álmodtam. A legrosszabb, hogy semmi haszna az egésznek, csak az a kínos érzés marad utána, szinte unom.

Al Jarreau

Ösztönös és nagyon pontos. (Nem is lehet más, annyira átjárja a zene.)