Dórikámmal ismét egy fontos fejlődéstörténeti korszakhoz érkeztünk. Kezd rájönni, hogy nem vagyok isten(nő), nekem is vannak hibáim, sőt: rossz is tudok lenni. Azt mondják az okosok, hogy a gyerekek ezt a sokkot úgy kezelik (eleinte), hogy az anyai személyiséget kettébontják: van egy jó anya, aki egy földre szállt angyal és egy rossz anya, akivel jobb vigyázni.
Nemrég az egyik álmában kibújt belőlem egy vörös hajú, hegyes fogú "démon", aki meg akarta őt ölni. Sikítva, sírva ébredt fel, és (érthetően) nem nagyon hagyta magát ölelgetni, vígasztalni. Utána elfelejtődött a dolog, legalábbis általam. Túlestünk a mandulaműtéten, és hogy ne fájjon a torka, egy puha, színes pamutanyagot tekertem a nyaka köré, hogy melegítse. Azóta ezt csak arra az időre veszi le, amíg kimosom és megszárad.
Ma fürdés után látom, hogy már veszi is fel a kis nyakravalóját. Kérdezem tőle: megvéd a torokfájástól? Erre ő: nem, a rosszabbik énedtől véd meg. Ha rajtam van, nem félek tőle. Hát itt tartunk: amulettet visel a gyerek miattam, biztos, ami biztos. Nem mondtam rá semmit, csak hogy én sose bántanám, de nem sok értelme volt: nem tőlem fél, hanem a rosszabbik énemtől. Vannak olyan sejtelmek, amik ellen minden szó kevés, idő kell a feldolgozásukhoz. sose vetemednék arra, hogy ezeket elbagatellizáljam, vagy butaságnak minősítsem.
Az egész mégis megrázott, mert mindig elismertem, ha hibáztam, ha hülye vagy indulatos voltam, bocsánatot kértem, sose tetszelegtem a szent szerepében. Mégis van ilyen, megtörténik.
6 megjegyzés:
Édes Dóri baba!Jobb, hogy kimondja.:)
Engem a hátam mögött hívtak ennyi idősen a gyerekek(Sára, Tami, Ariel) boszorkánynak.
Én éppen ma hajnalban álmodtam, hogy valaki(egy fiú) fekete macskává változott.Álmomban meg is hökkentem: Nem lehetek ilyen babonás, hogy ezt elhiggyem!
Szerintem is jobb, ha kimondja, ezt a bizalom jelének veszem...
A macskáról jutott eszembe:
http://www.youtube.com/watch?v=NSbBwig5rY4
Nekem meg a "váltott macskák" ugrottak be az Eragonból:)
Azért azt se felejtsd el hogy ravaszak ám a kis lurkók és bevetnek mindent amivel manipulálhatnak minket. Nem lennék meglepve ha lenne az egész mögött egy kis "hogyan lágyítsuk anyát" szándék :)
Azt gondolnánk sokszor: á, csak gyerek, s hajlamosak vagyunk alábecsülni Őket, de állítom Neked, fifikásabbak mint mi. Pont azért mert gyerekek! Sokkal gazdagabb a fantáziaviláguk s "nincs más dolguk mint kitalálni hogyan terelhetnek minket a saját érdekeik szerint".
Megvan a magukhoz való eszük, szó se róla...de ez most nem ravaszkodás.
Amikor hangot adunk vmi problémánknak, azzal már hatni akarunk a másik emberre, és ez jól van így.
Megjegyzés küldése