A Corsoban tudnak valamit...teganp beugrottam a Kerepesi-Thököly sarkán levő üzletükbe, gumicsizmáért. Láttam térdig érő, magassarkút is, de persze bombázókra valót...Khm. Na igen. A gumicsizmák szerintem irreálisan drágák voltak, ellenben a bőrcipők, papucsok jócskán le vannak akciózva. Vettem is egy fehér bőrpapucsot, amit majd akkor hordok a munkahelyemen, ha lehúztam a lábamról a gumicsizmát.

Paradicsom

Tegnap az iszlámról  és a Paradicsomról beszélgettünk Lacival.

Ha a Paradicsom a legboldogabb pillanatok elnyújtása a végtelenbe (és tovább), akkor az én menyországomban napirendi pontok között előkelő helyen szerepelne minden megérkezős pillanat (de ahhoz először távol kell lenni, hogy igazán jó legyen, tehát itt kissé hiányt szenved a teljesség): teljesen mindegy, hogy jövök, vagy várok. Aztán, mikor látom, hogy jól megvannak a gyerekek (ez mondjuk akkor is éppen elég jó, ha előtte nem fojtogatják egymást). Ez mindig több, mint egy egyszerű harmónia: valami születik. 

Abban a percben, ahogy fejtől-lábig, betakaródzva ültünk a csíkos kanapén és labdáztunk a szavakkal, valahogy annyira ott volt minden, olyan teljes egész volt a pillanat, hogy ezt is felvettem a napi teendők közé.

36 (és fél) év távlatából elmondható, hogy mindig szerencsém volt a barátaimmal. Valahogy mindig jobb embereket sodort mellém az élet, mint amilyen én voltam. Rendszeresen megfeledkezem például a "megkérdezem",  "utána nézek", stb. ígéreteimről. Pontosabban: halogatom, mert a legjobb pillanatban szeretek érdeklődni attól, aki segíteni tud (esetleg), hogy "küldetésem" a lehető legsikeresebb legyen. Ez olyan szánalmas.

Vízcseppek a forró kövön

Ezt néztük tegnap felvételről. Sejtettem én, hogy a homoszexuálisok világa nem feltétlenül olyan fickándozós, viháncolós, mint az Almodovar-filmekben: ha valaki komolyan elkezd kötődni, az itt se ússza meg a kínlódást. Bár itt talán többről van szó: valódi megigézettségről. Annyira nyomasztó volt.