A Kortárs irodalom kurzuson tette fel az előadó az ajánlott könyvek listájára. Hm, ugyanaz írta, aki a Harcosok Klubját...gondoltam, belenézek, mi bajom lehet. Pár oldal után válaszút elé állított, folytatom-e. Volt az elején valami kicsit erőltetetten közönséges, valami orrfacsaróan penetráns hatása a szövegnek. Fertelmes - ez a szó jutott eszembe, ahogy olvastam, de valahogy bíztam benne, hogy megéri. Két szenvedélybetegről szól, meg úgy általában a függőségekről és arról a kínkeserves útról, amivel egy fenntartható élet kialakítása jár. Meg még nagyon sokmindenről: a szülő-gyermek viszonyról, a barátságról, a dacról, mint zsákutcáról. Komolyan elgondolkodtatott arról, hogy amit barátságnak nevezünk, az néha nem egyenrangú kapcsolat, csak annak az igényünknek a kielégítése, hogy valaki számára fontosak, nélkülözhetetlenek legyünk, megváltók, akit naponta imádni kell. Fontoskodás, a létünk igazolása.
...
"Ott vannak azok a helyszínen kapható szexterápiás kézikönyvek, bennük amit csak tudni akartál a dugásról, de gőzöd se volt, hogy láss hozzá. Természetesen csak azért írják le az összes fogást, hogy kideríthesd, valóban szexmániás vagy-e. Akár azok a kérdéssorok, amelyeknél „ha igazak Önre az alábbi állítások, forduljon szakemberhez”. A praktikus ötletek tárházai.
Kivágja Ön a bélést a fürdőnadrágjából, hogy átlátsszon a pénisze?
Előfordul, hogy nyitott sliccel beszélgetést színlel egy telefonfülkében, hogy szétnyíljon a ruhája, és kiderüljön, nem visel alsóneműt?
Szokott Ön hiányos ruházatban nyilvános helyen sportolni, hogy ezzel szexuális partnereket szerezzen?
Válaszom ezekre a kérdésekre: Most már igen!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése