Weöres Sándor: Örök pillanat

 

Mit málló kőre nem bizol:

mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

mely kilóg az időből,

 

mit kő nem óv, megőrzi ő,

bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

ő maga az öröklét.

 

Mint fürdőző combját ha hal

súrolta s tovalibbent –

így néha megérezheted

önnön-magadban Istent:

 

fél-emlék a jelenben is,

és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

még innen a halálon.

Chuck Palahniuk: Cigányút

 A Kortárs irodalom kurzuson tette fel az előadó az ajánlott könyvek listájára. Hm, ugyanaz írta, aki a Harcosok Klubját...gondoltam, belenézek, mi bajom lehet. Pár oldal után válaszút elé állított, folytatom-e. Volt az elején valami kicsit erőltetetten közönséges, valami orrfacsaróan penetráns hatása a szövegnek. Fertelmes - ez a szó jutott eszembe, ahogy olvastam, de valahogy bíztam benne, hogy megéri. Két szenvedélybetegről szól, meg úgy általában a függőségekről és arról a kínkeserves útról, amivel egy fenntartható élet kialakítása jár. Meg még nagyon sokmindenről: a szülő-gyermek viszonyról, a barátságról, a dacról, mint zsákutcáról. Komolyan elgondolkodtatott arról, hogy amit barátságnak nevezünk, az néha nem egyenrangú kapcsolat, csak annak az igényünknek a kielégítése, hogy valaki számára fontosak, nélkülözhetetlenek legyünk, megváltók, akit naponta imádni kell. Fontoskodás, a létünk igazolása.

...

"Ott vannak azok a helyszínen kapható szexterápiás kézikönyvek, bennük amit csak tudni akartál a dugásról, de gőzöd se volt, hogy láss hozzá. Természetesen csak azért írják le az összes fogást, hogy kideríthesd, valóban szexmániás vagy-e. Akár azok a kérdéssorok, amelyeknél „ha igazak Önre az alábbi állítások, forduljon szakemberhez”. A praktikus ötletek tárházai.
Kivágja Ön a bélést a fürdőnadrágjából, hogy átlátsszon a pénisze?
Előfordul, hogy nyitott sliccel beszélgetést színlel egy telefonfülkében, hogy szétnyíljon a ruhája, és kiderüljön, nem visel alsóneműt?
Szokott Ön hiányos ruházatban nyilvános helyen sportolni, hogy ezzel szexuális partnereket szerezzen?
Válaszom ezekre a kérdésekre: Most már igen!"

Kassai kirándulás

    Már jó régóta vetődik fel bennünk időről-időre, hogy kicsit önállóbban kellene már utazgatnunk, de valahogy mindig halogattuk. Óvatos duhajként valami könnyen megközelíthető helyet kerestünk, ami legalább az egyikünknek némiképp ismerős, így esett a választásunk Kassára. Ez olyan kint is vagyok, bent is vagyok érzés, mert sokan beszélnek magyarul, meg hát az félig-meddig a miénk ugyebár, legalábbis a múltbarévedős fantáziáinkban. Legyen Kassa, az jó lesz. 

  Laciék gyerekkorukban sokszor voltak itt, nagyon jó emlékek kötik ide, pontosabban a Tátrához. Szerencsére úgy esett, hogy a három lány közül Zsófi éppen ráért és volt is kedve elkísérni minket. Én az ilyen együtt töltött időkre mindig nagy ajándékként tekintek, nemsokára úgyis elsodorja őt is az Élet és vele is csak hébe-hóba találkozgatunk majd, mint a többiekkel. Jól van az úgy persze, de azért...

  Egy kis vonatozás után megérkeztünk Kassára. A pályaudvarról kilépve egy kis hídon keresztül rögtön a szépbe lépünk. Most itt hosszan taglalhatnám, amit az útikönyvekben és a prospektusokban úgyis el lehet olvasni, de nem fogom. Sokkal jobban csinálják a hozzáértők. 

   Amit soha nem fogok elfelejteni: a vonatállomástól elindulok a főutca felé, két ház között felbukkan a Szent Erzsébet katedrális tornya és beleborzongok, mert érzem, hogy ez valami nagyon szép lesz. És sokkal, de sokkal szebb, mint amire számíthattam, de ez az a fajta szépség, mikor kívülről is pontosan tudom, hogy belül is egy csomó meglepetés lesz. Nem lehet másmilyen. (És a hazautazásunk napján, mikor beosontunk, kiderült, hogy így is van.) Nekem nincs tehetségem, se felszerelésem, hogy a látványt fotókkal visszaadhatnám, és talán jobb is ez így.

Mi volt még emlékezetes Kassán? Ez az úr egy háztető ormán, ahogy kalapot emel a járókelők felé: 

Meg a sok magyar emlék, rendben tartva. 

A hangulatos óváros. A széles utca, aminek az egyik oldala a hangulatos óváros, a másik oldala egy fasorral elválasztva a el a szerteszét tagelt, szegényes házsor.

A pravoszláv papok a pályaudvaron, akik a sokszor gyerekekkel magukra maradt nőkre vigyáznak a pályaudvaron, de hálás voltam most értük. 

A körülöttük ólálkodó hiénák. 

Aztán, hogy mulattak rajtunk a boltosok időnként, akik értettek és beszéltek magyarul, de megvárták, mit szerencsétlenkedünk és csak a végén árulták el. (Mi ezen nevetünk persze.) a kalauzok és a jegypénztárosok viszont szuper kedvesek és segítőkészek voltak!

Nem ittunk rossz kávét sehol és a pohár vizet se felejtették el. 

Húsleves a Med Malinában.

Aztán a Tátra, hű, ez nagyon emlékezetes volt. Jópárszor át kellett szállnunk és a csatlakozás mindig patent volt. Lehet napijegyet is venni, és akkor még egyszerűbb utazás. Nem a legmodernebb szerelvények, de ezek között az egyszerűnek semmiképp nem mondható körülmények között is teljesen problémamentes volt az átszállás. Egy kis retro báj:

Ez nem hibásodik meg...

Aztán ahogy kapaszkodik a szerelvény felfelé és ráfordul a havas hegycsúcsokra. Ezekkel engem kilóra meg lehet venni, mindig megdobban a szívem a Balatontól is, mikor először pillantom meg. A tapadós hó Strbában, a Csorba tó jegén a hógolyózás. És szűzhó, de rengeteg. Micsoda pazar látvány volt! Két nap tömény szépség. De jó volt.

Mámor

"Rúgjatok be, szakadatlanul. Minden ebben van: ez az egyetlen kérdés. - Hogy ne érezzétek az Idő rettentő súlyát, mely vállatokat töri és a föld felé görnyeszt: be kell rúgnotok, szüntelenül. Csakhogy mivel? Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik. De rúgjatok be. És ha néha, egy palota lépcsein, egy árok zöld füvén, szobátok komor magányában felébredtek, mikor már csökkent vagy eltűnt a mámor, kérdezzétek meg a széltől, hullámtól, a csillagtól, a madártól, a toronyórától, mindattól, ami eltűnt, mindattól, ami sóhajt, mindattól, ami tovaring, mindattól, ami dalol, mindattól, ami beszél, kérdezzétek meg, hogy minek az órája van itt; és a szél, a hullám, a csillag, a madár, a toronyóra majd azt feleli nektek: - Itt az óra, hogy berúgjatok! Hogy ne legyetek marcangolt rabszolgái az Időnek, rúgjatok be; rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik."

Baudelaire