Jóga

   Kisebb-nagyobb szünetekkel 2016 óta járok Vikihez jógázni. A Szarvascsárda téren volt egy igazi retro edzőterem jó nagy terekkel, ósdi gépekkel, rettenet légkondival és érdekes közönséggel. Viszont hihetetlenül kedvező árú volt a havibérlet, sőt: volt egy ún. páros bérlet, ami meg igazán nevetségesen olcsó volt. Ezzel a bérlettel a teljes nyitvatartási időben az egyéni edzésen túl minden csoportos órán részt lehetett venni ingyenes szaunahasználattal. Az nem fogyott le, aki nem akart. 

   Láttam én a jógás csapatot, mindig a mi edzésünk után özönlöttek be a terembe, de nem éreztem, hogy annyira nekem való lenne. Edzés után gyors zuhany és húztam be a szaunába lazítani. 

   A testedzés és a testem határainak örökös feszegetése mámorító érzéssel töltött el, de hol itt feszült, hol ott húzódott, és nem nagyon tudtam, mit csináljak. Az a pár perces nyújtás, ami az edzés végén volt, nem sokat ért. Aztán egyszer kíváncsiságból ottmaradtam jógán. Mit árthat? Hát kb. meghaltam. Akkor még nem tudtam, hogy Viki amúgy tesitanár és fociedző is, nála nincs kecmec. Akkor tudtam meg, hogy a jógagyakorlatok nem arról szólnak, hogy egyszercsak megtanulom és szépen végigcsinálom: mindig húzok egy kicsit rajta, mindig egy icipicit kijjebb tolom a határaimat. Aztán másnap azt veszem észre, hogy a régi állapotom és a végsőkig kifeszített között ott van egy ruganyosabb, fiatalosabb állapot. Úgyhogy sokáig így jártam: leedzettem egy jó kemény csoportos órán és mentem meghalni jógára. Elmúltak a feszülések és látványosan elkezdett javulni a teljesítményem a többi edzésen is. (Meg voltak még egyéb nemvárt hatásai is, pl. máshogy kezdtem tekinteni az életemben felmerülő kényelmetlenségekre, lehetetlennek tűnő feladatokra. Vagy pl. a páros gyakorlatok hatására elkezdtem megbízni másokban.)

    Pár éve sajnos bezárták azt a termet, aztán jött a pandémia, online órák - hát azokkal én nem tudtam mit kezdeni. Leszoktam a jógáról. Aztán megint járni kezdtem, heti egyszer, már egy másik helyre, de ugyanúgy Vikihez.

   Hazafelé mindig sétálok ebben a finom, friss hidegben, sokszor csillagos ég alatt. Tegnap óra után ballagva azon gondolkoztam, hogy Viki nem is tudja, hogy tavaly, mikor kishíján elváltunk és nekem új lakást kellett keresnem, milyen súllyal esett latba a lakóhelyválasztásnál, hogy az óráira el tudjak járni. Vontam egy kb. 1,5 km-es kört a kis edzőteremtől, ahová csak az ő órái miatt jártam és azon belül keresgéltem. Néha milyen sokadrangúnak tűnő szempontok bizonyulnak sziklaszilárdnak.