Frank McCourt: Tanárember

 

Folytatólagosan ezzel szórakoztatom magam a holtidőkben, zseniális! Mindenképpen megszerzem nyomtatott formában is.

Jóga

   Kisebb-nagyobb szünetekkel 2016 óta járok Vikihez jógázni. A Szarvascsárda téren volt egy igazi retro edzőterem jó nagy terekkel, ósdi gépekkel, rettenet légkondival és érdekes közönséggel. Viszont hihetetlenül kedvező árú volt a havibérlet, sőt: volt egy ún. páros bérlet, ami meg igazán nevetségesen olcsó volt. Ezzel a bérlettel a teljes nyitvatartási időben az egyéni edzésen túl minden csoportos órán részt lehetett venni ingyenes szaunahasználattal. Az nem fogyott le, aki nem akart. 

   Láttam én a jógás csapatot, mindig a mi edzésünk után özönlöttek be a terembe, de nem éreztem, hogy annyira nekem való lenne. Edzés után gyors zuhany és húztam be a szaunába lazítani. 

   A testedzés és a testem határainak örökös feszegetése mámorító érzéssel töltött el, de hol itt feszült, hol ott húzódott, és nem nagyon tudtam, mit csináljak. Az a pár perces nyújtás, ami az edzés végén volt, nem sokat ért. Aztán egyszer kíváncsiságból ottmaradtam jógán. Mit árthat? Hát kb. meghaltam. Akkor még nem tudtam, hogy Viki amúgy tesitanár és fociedző is, nála nincs kecmec. Akkor tudtam meg, hogy a jógagyakorlatok nem arról szólnak, hogy egyszercsak megtanulom és szépen végigcsinálom: mindig húzok egy kicsit rajta, mindig egy icipicit kijjebb tolom a határaimat. Aztán másnap azt veszem észre, hogy a régi állapotom és a végsőkig kifeszített között ott van egy ruganyosabb, fiatalosabb állapot. Úgyhogy sokáig így jártam: leedzettem egy jó kemény csoportos órán és mentem meghalni jógára. Elmúltak a feszülések és látványosan elkezdett javulni a teljesítményem a többi edzésen is. (Meg voltak még egyéb nemvárt hatásai is, pl. máshogy kezdtem tekinteni az életemben felmerülő kényelmetlenségekre, lehetetlennek tűnő feladatokra. Vagy pl. a páros gyakorlatok hatására elkezdtem megbízni másokban.)

    Pár éve sajnos bezárták azt a termet, aztán jött a pandémia, online órák - hát azokkal én nem tudtam mit kezdeni. Leszoktam a jógáról. Aztán megint járni kezdtem, heti egyszer, már egy másik helyre, de ugyanúgy Vikihez.

   Hazafelé mindig sétálok ebben a finom, friss hidegben, sokszor csillagos ég alatt. Tegnap óra után ballagva azon gondolkoztam, hogy Viki nem is tudja, hogy tavaly, mikor kishíján elváltunk és nekem új lakást kellett keresnem, milyen súllyal esett latba a lakóhelyválasztásnál, hogy az óráira el tudjak járni. Vontam egy kb. 1,5 km-es kört a kis edzőteremtől, ahová csak az ő órái miatt jártam és azon belül keresgéltem. Néha milyen sokadrangúnak tűnő szempontok bizonyulnak sziklaszilárdnak.

Teljes búcsú

Tegnap olvastam egy blogban a teljes búcsúról, ahol úgy írták le: a gyónás, mikor törölsz egy fájlt a számítógépedről, a teljes búcsú pedig, amikor a lomtárat is kiüríted. Sokat gondolkozom azon, hogy milyen feltételek szükségesek ember és ember közötti teljes búcsúhoz. Jobb a bosszú ördögi köréből kivonódni, egyrészt azért, hogy élhessük az életünket és ne ragadjunk a múltban, másrészt mert az ember ezt nem tudja jól csinálni: vagy túlkapások, vagy ami még rosszabb: valami ócska, kicsinyes bosszú lesz belőle. Ezért, és mert nagy szükségem van a nyugalomra, meg kicsit gyáva is vagyok, nem vagyok bosszúálló, de a neheztelés sokszor bennem is nehezen oldódik fel. Az a baj, hogy még ez is mérgezi a lelket. A teljes búcsú, az igazán segítene. 

   Ma a véletlen egy fura bácsi mellé sodort a vonaton. Rögtön udvarolni kezdett, csak hogy beszélgessünk. Ezt ismerem. Valaha jólöltözött és házas ember lehetett: tweedzakó, pecsétes ing, gyapjúszövet nadrág, a kasmírsáljáról félig lelógott a cimke. Vonalzó fölött egyenesre nyisszantott bajusza fölé durcásan biggyesztette a viseltes maszkot. Keresztrejtvényt fejtett és félhangosan motyogva a kérdést rámpillantgatott, mint aki tőlem várja a megfejtést. A telefonomba temetkeztem, mert éreztem, hogy baj lesz. A beszélgetésünk akkor kezdődött, mikor kiderült, hogy rossz vonatra szálltam, a szobi zónázóra, ami éppen akkor indult, mint az enyém, csak teljesen máshová. Azonnal lecsapott és elkezdett mesélni nekem a könyvről, amit ő írt és jelentetett meg. Az ilyen sorsszerű egymás mellé sodródások mindig kíváncsivá tesznek, úgyhogy kicsit hallgattam a rögtönzött kiselőadását.

    Azt mondta: A vallás is ugyanúgy axiómákra épül, mint a matematika. A vallás esetében ilyen axióma, hogy szeresd ellenségedet. És innen egy hosszú és cizellált elődás következett arról, hogy miért nem kell ezt szó szerint venni és miért nagy könnyebbség ez a számára. Csak szórta, szórta a lábam elé a gyöngyeit, és ezek nem voltak ám butaságok: mesteri kifogásai voltak egy művelt embernek, akit bánt, hogy nem tudja szeretni az ellenségeit. Az egész eszmei felépítmény nagyon érdekes volt, és idézett egy jó mondatott egy francia írótól, amit a Google sem ismer, ez különösen üdítő volt. Valami ilyesmi: a világ olyan gyorsan változik, hogy minden reggel nosztalgiával emlékszünk vissza tegnapi ellenségeikre. 

Érdekes volt.

The Goat Rodeo

 Szomorú nap volt, de itt egy kis zene a kedves Yo-Yo Mával. Az egész album nagyon jó!