Mindenki hajlamos beskatulyázni az emberi lényeket, az is, aki azt hiszi, hogy nem. Volt egy időben egy titkos megállapodásom magammal. Ha új ismerőseim kiejtették azt a mondatot: humán érdeklődésű vagyok, menekülőre fogtam és attól a pillanattól kezdve csak a legszükségesebbekről beszéltem velük. Mert ha valaki ilyet mond, az csak egyet jelent: nem értem a matekot. És nagy eséllyel egy ilyen mondat mögött az is ott lappang, hogy a matekot se.
A valóban "humán" érdeklődésű embert a figyelmes tekintetéről lehet felismerni. Aki tud hallgatni és jól kérdezni, arról elhiszem, hogy érti is, amit mondok neki. Van egy kolléganőm: Regina. Már egy jó éve figyelgetem, és azt hiszem, ennek a műfajnak (maratoni kifényesedett szemmel hallgatás) az örökös bajnoka. Egymásnak adják a kilincset nála az emberek mindenféle ügyes-bajos dolgaikkal és mindenkit meg tud úgy hallgatni, hogy az illető úgy lép ki abból a szobából, hogy: de jót beszélgettünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése