Seneca: A nagylelkűségről

Tegnap ezzel szórakoztattam magam Pestre menet.

Vannak forró helyzetek az életben. Oscar Wilde, aki a kikötőkbe járt fiúszeretőkért, azt mondta: olyan ez, mint tigrisekkel vacsorázni. Nero császár idejében hivatalt betölteni nem lehetett kevésbé kockázatos. Nero nevelőjeként, sztoikus filozófusként hivatalt betölteni és egy labilis idegrendszerű, erkölcsileg ingatag, korlátlan hatalomtól megszédült ifjút a jó felé teregetni, na, ez sem egy életbiztosítás. Csak manipulálni lehet, nincs mese, mert nem lehet vele úgy beszélni, mint egy normális emberrel, de a cél ez esetben szentesíti az eszközt. Az egész beszéd retorikailag egy zseniális példája annak, hogy lehet védőhálót szőni szavakból egy zakkant elme köré. (Sajnos, minden védőháló felfeslik inkább előbb, mint utóbb, amit nem belülről foldoznak.)

Így hát a mű szerkezete a következő:

Hipnotizálás

Igazság

Hipnotizálás

Hipnotizálás

Hízelgés

Igazság

Hízelgés

Igazság

Hízelgés

Hízelgés

...és a hájjal kenegetés közben patikamérlegen kimérve, eleinte pipettával  csepegtetve, majd egyre szélesebb folyamban zúdítva a tanács.

A kedvenc részem, ahogy a különbségeket tárgyalja a zsarnokok és a nagy királyok között:

"XIII.1. A szelíd és békésen kormányzó uralkodóhoz a hadserege is annyira hűséges, hogy a közjó előremozdítására használhatja fel. A jó katona, mikor látja, hogy a közbiztonságért fáradozik, minden nehézséget olyan szívesen vállal, mintha apját védené. 

Ugyanígy természetes az is, hogy azt a másikat, a kegyetlen és vérszomjas zsarnokot csak kelletlenül tűri a testőrsége. 

2. Nem lehetnek jóakaratúak és megbízhatóak a segítőtársai, ha kínpad, kivégzőeszközök és kivégzőszerszámok közt, halálra készen kell élniük, és embereket vet eléjük, mint a vadállatoknak.

Az ilyen uralkodó bármely bűnösnél nyugtalanabb és szerencsétlenebb, hiszen minden istenben és emberben gaztettek tanúit, egyszersmind bíráit féli. Ez oda vezet, hogy viselkedését már nem változtathatja meg.

Bizony a kegyetlenségben az a legrosszabb, hogy ki kell tartani mellette, mert elzárult előtte a jobbhoz vezető út. A bűnöket csak bűnökkel lehet megvédeni. Mi lehet szörnyűbb, mint ha valaki kénytelen gonosz maradni?

3. Ó, mennyire szánalomra méltó az ilyen, legalábbis a maga szemében! Hiszen mások nem is sajnálhatják meg őt, aki gyilkolásra és rablásra használta a hatalmát. Otthonában éppúgy, mint másutt, mindent gyanúsnak talál. Fegyvertől fél, ezért fegyverhez folyamodik. Nem hisz sem barátai hűségében, sem gyermekei jóságában. Mikor végigtekint mindenen, amit tett és amit még tenni fog, és gaztettekkel, kegyetlenséggel terhelt lelkiismeretével szembenéz, akkor gyakran elfogja a halálfélelem, de még gyakrabban a halálvágy, mert undorítóbb önmagának, mint szolgáinak.

4. Mennyire más az, akinek mindenre gondja van, még ha egyes dogokkal jobban, másokkal kevésbé törődik is! Az állam minden egyes részét úgy óvja, mintha saját teste volna. Hajlik a szelídségre, és ha fenyítést alkalmaz, látszik rajta, mennyire akarata ellenére nyúl a keserű orvossághoz. A lelkében sem ellenséges érzület, sem vadság nem lakozik. Hatalmát békésen és mindenki javára használja fel. Azon igyekszik, hogy uralma elnyerje polgártársai tetszését. Boldognak érzi magát, ha szerencséjét másokkal is megoszthatja. Beszéde nyájas, nem tér ki mások barátsága és közeledése elől. Tekintete, ami leginkább hat az emberekre, szeretetreméltó. A méltányos kívánságokkal szemben jóindulatú, bár a merész kérések hallatán sem hajthatatlan. Az egész állam szereti, védi, tiszteli.

5. Róla az emberek a háta mögött is ugyanazt mondják, amit a jelenlétében. Vágyódnak arra, hogy gyermekeik szülessenek.és az állam rossz sorában titkon óhajtott gyermektelenség nem szokásos körükben. Senki sem kételkedik abban, hogy gyermekei hálásak lesznek azért, hogy ilyen korban hozta őket világra."

Sokat gondolkodtam rajta és még máig sem vagyok biztos abban, hogy ki lehet-e gáncsolni a gonoszságot, aminek mindig a feneketlen kívánságok az okai. Főleg, ha mindezekhez ilyen lehetőségek társulnak. Az kevés, ha az ember az eszével tudja, hogy mi lenne a jó és a hasznos, ha a kívánságainak nem tud egy belső határt szabni. Van rá esély, hogy csak elmélyíti a kognitív disszonanciát és akkor az őrület elkerülhetetlen. Másrészt: ha az ember nem tesz semmit, csak végignézi, abból mi lesz? Muszáj megpróbálni valamit.

Leírom ide a kedvenc idézeteimet.

"... a helyes tettek igazi gyümölcse maga a tett, s az erényeknek nincs magukon kívül méltó jutalmuk."

"A vágyak sohasem mérsékletesek annyira, hogy a beteljesüléssel megelégedjenek. Ez csak lépcsőfok szokott lenni a nagytól a még nagyobbhoz: a reménytelent is elérők rögvest még képtelenebb reményeket kezdenek szövögetni."

"Nem válogatás nélkül mindenki irányában kell nagylelkűnek lenni, de nem is csak nagy ritkán, mert épp olyan kegyetlenség mindenkinek megbocsátani, mint senkinek sem. Mértéket kell tartanunk, de mert a helyes arányt megtalálni nehéz, semmiképpen sem szabad túlzásba esnünk, legfeljebb az emberiesség irányában."

"A nagy szerencséhez nagy élek is illik. Ha a lélek fel nem emelkedik szerencséje magaslatára és úrrá nem lesz rajta, akkor bizony sorsát is lerántja magához a porba."

"Nem tudom, nem-e éppen az bocsát meg a legnehezebben, aki maga is gyakran rászolgált, hogy bocsánatért esedezzék. Mindnyájan vétkezünk: egyikünk nagyobbat, másikunk kisebbet, egyikünk szántszándékkal, másikunk talán véletlenségből vagy mások hitványsága miatt sodródik bele. Némelyikünk talán csak nem elég szilárdan tartott ki jó elhatározása mellett és bűntelenségét akarata ellenére, sőt ahhoz ragaszkodva veszítette el. 

És nemcsak vétkeztünk, vétkezni is fogunk életünk végéig. Még ha valaki olyan tökéletesen kiirtotta is lelkéből a bűnt, hogy semmi sem tudja őt többé megzavarni vagy tévútra vezetni, a bűntelenséghez akkor is bűnökön keresztül jutott el."

"A királyi méltósághoz ... még a dühös szó vagy szitkozódás sem illik. Ugye azt gondolod, súlyos dolog megtagadni a királyoktól a beszéd szabadságát, amihez még a legközönségesebb embernek is joga van? Azt mondhatod: "Hiszen ez rabszolgaság, nem uralkodás!" Hogyhogy? Hát nem jöttél még rá arra, hogy az uralkodás előkelő rabszolgaság?"

"A legfőbb hatalomnak éppen abban rejlik a szolgasága, hogy kisebbé nem válhat."

"A gyakori bosszúállás kevés emberben nyomja el a gyűlöletet, de felszítja mindenkiben. Előbb kell megszüntetni a kegyetlenség szándékát, mint az okát."

"Nincs olyan élőlény, amelyikkel annyi baj lenne, nincs olyan, amellyel nagyobb művészet lenne bánni, mint az emberrel és nincs olyan, amelyet nála jobban kellene kímélni."

"Én bizony a kifáradt kegyetlenséget nem nevezném könyörületességnek."