Seneca: A boldog életről

Ez nem szántott olyan mélyen, mint az előzőek, de azért érdemes volt elolvasni. 

"Boldog tehát az, akinek helyes ítélete van. Boldog, aki elégedett a jelen körülményeivel, akármilyenek is azok, és barátilag viszonyul viszonyaihoz; boldog az, akinek az értelme viszonyainak egész állapotát kellemessé teszi."

„Másképpen locsogsz - veted oda -, s másképpen élsz." Ezeket a felettébb rosszindulatú és igen ellenséges vádakat a legjobbak is megkapták: szemére vetették Platonnak, szemére vetették Epicurusnak, szemére vetették Zenonnak. Mert egyikük sem az mondta, hogy hogyan élnek, hanem hogy miként kellene élniük. Az erényről, s nem magamról beszélek, s valahányszor a hibákkal perlekedem, különösem a magaméival pörölök: ha majd képes leszek rá, úgy élek, ahogyan kell." 

"Megelégszem ezzel: naponta lecsípni valamennyit a hibáimból, s javítgatni eltévelyedéseimet."

 Akkor sem veti meg magát a bölcs, ha apró termetű, de jobb szeretne sudár lenni. Egészségesnek érzi magát akkor is, ha beteges a teste, vagy fél szemét elvesztette, mégis izmos testet szeretne, de ezt is csak úgy, hogy tudja, van őbenne valami, ami egészségesebb és izmosabb.
 Elviseli a gyenge egészséget, de szilárdat szeretne. Mert bizonyos dolgok, ha mindent összeadva keveset számítanak is, s a lényeg csorbulása nélkül meg lehet válni tőlük, mégis hozzátesznek valamit az örök és az erényből fakadó boldogsághoz: úgy érinti és boldogítja őt a gazdagság, mint a hajóst a kedvező és sebes fuvallat, a derült ég, vagy fagyos, téli nap egy napsütötte hely.

Ugyan ki állítja azt a bölcsek közül (a sztoikusokra gondolok, akik számára az erény az egyetlen jó), hogy ezekben, amelyeket közömbös dolgoknak nevezünk, is van valami érték, s egyik fontosabb, mint a másik? Közülük egyik-másik dolognak jut némi tisztelet, némelyeknek sok. Ne tévedj tehát: a gazdagság a fontosabbak közé tartozik.
"Miért mosolyogsz rajtam - kérdezed -, ha számodra is éppen annyira fontos, mint számomra?" - Szeretnéd tudni, hogy mennyire nem egyformán fontos? Ha kifolyik kezeim közül a gazdagság, nem visz magával semmit, csak önmagát, te azonban ámuldozol majd, és úgy hiszed, hogy megfosztottak saját magadtól, ha a gazdagság odább áll. Nálam a sutban, nálad a főhelyen trónol a gazdagság. Végeredményben én ura vagyok gazdagságomnak, te azonban a gazdagságod rabja vagy."

"Amim van, nem rejtegetem hitványul, s nem szórom két kézzel. Úgy hiszem, hogy semmi sem enyém inkább, mint az, amit jól ajándékoztam el. Nem számolgatom, s nem súlya vagy valami más alapján mérem jótéteményeimet, hanem aszerint, milyen lelkülettel fogadják. Sohasem lesz sok az a számomra, amit méltó embernek ajándékozok."

"Lenézem a szerencse egész birodalmát, de ha szabad választanom, a jobbat veszem el. Minden, ami jut nekem, jó lesz, de jobban szeretném, hogy a könnyebbek, az édesebbek jöjjenek, s amelyek kevés bajt hoznak."

"Veszteség, gyász, különböző csapások sújtsák mindenfelől a lelkem, egyetlen percem se legyen zokszó nélkül: emiatt nem fogom nyomorultnak nevezni magam a nyomorúságok közepette, emiatt nem átkozok majd egyetlen napot sem: már gondoskodtam ugyanis arról, hogy egyetlen napom se legyen fekete."