Homlokzatok

Nemhogy akaratomon kívül, hanem akaratom ellenére, muszájból kezdtem el olvasni Csepeli György: Szociálpszichológia c. tankönyvét, csak mert az egyik pszichológia tételemhez nem találtam rendes anyagot. Szerencse, hogy minden könyvnek adok 100 oldalt, hátha kiderül, hogy én tévedek. Most is ez volt: prüszkölve küzdöttem át magam a virágfüzérszerű körmondatokon, közben fordítottam le magamban, miről is van szó, hogy egy rendes jegyzetet össze tudjak szedni, aztán egyszercsak magával ragadott és hagytam a csudába a jegyzetelést. Végül csak szót értettünk egymással, bár egyet nem mindig.

Ami engem érdekelt volna, az a személypercepció: vagyis hogy mit érzékelünk a másik emberből. Szívszorító, hogy milyen keveset. Egyrészt: mit mutat meg a másik ember magából. Másrészt: mit vagyunk hajlandóak és képesek érzékelni? Kulturálisan és a szocializációnknak, tapasztalatainknak köszönhetően is eléggé behatároltak a lehetőségeink. Meg hát óhatatlanul elsodornak a mindennapok. És egyáltalán: milyen következményei vannak annak, ha valakit nem személyként érzékelünk. Ez nem is annyira ritka jelenség amúgy: nem személyeket, csak funciókat érzékelünk, de néha még azt sem. De nézzük azt a szerencsés esetet, mikor a másikra mint emberi lényre tekintünk. 

"A személyekre vonatkozó tudásunk szükségszerűen merev, leszűkített és csonkoló, hiszen az interakciót csak akadályozná a szüntelenül áramló új információk tudomásulvétele. ...

A beskatulyázás. A személyek kimeríthetetlen ingerforrások, a velük kapcsolatos értelmezések univerzuma szinte végtelen. Ebből adódóan személyekkel való érintkezés folyamatosságának biztosítása érdekében redukciókhoz kell folyamodnunk, ezt azonban hajlamosak vagyunk túlzásba vinni.A redukció egyik leggyakoribb módja, amikor a személy megismerésekor bizonyos támpontokból kiindulva kritikátlan viszonyításokat hajtunk végre. Ez az eljárás szerfelett veszélyes, hiszen lehetetlenné teszi a valóságra jellemző ellentmondásos alakzatok észlelését.

A viselkedés, külső megjelenés, az osztály-hovatartozás, a foglalkozás, a nemi, vallási, nemzedéki, etnikai, nemzeti hovatartozás szerinti tipizálás elősegíti az emberek kollektív besorolását. Másfelől a nyugati kultúra bővében van az individuális észlelést megkönnyítő típusoknak is, melyek egy-két előírt támpont előfordulása alapján az individuum megismerésének illúzióját ébresztik. Egy-két kritikus tulajdonság - például zsugoriság, áldozatvállalás- észlelése mentén a személy a kérdéses tulajdonságra épülő prototípus megjelenítőjévé, tökéletes példányává válhat."

Szóval nem állunk valami jól egymással, ha csak a megszokásokra hagyatkozunk.