2020. május 5., kedd

Zenit és nadir


Alma hatására Adriano Celentano estet tartottam. Mennyire jellemző egyébként, hogy a lányok a sok tekintetben időutazásszerű grúziai kirándulás során szerettek bele ebbe a zenébe. ami amúgy a mi szüleink fiatalságát idézi és számukra egybeforrt az életveszélyes szerpentinekkel, meg az úton kószáló tehenek farát csapkodó grúz sofőrrel, az ablakon kilövöldöző násznéppel, és persze azelső önálló kalandos úttal a felnőttlétben. 
Volt valami a II.világháború utáni Európában, ami teret adott a sokféleségnek és éppen ezt szerettük a francia és az olasz filmekben is, hogy a színészeknek, énekeseknek elsősorban nem tökéleteseknek és szoborszerűen szépeknek kellett lenniük, hanem egyéniségeknek. Lehetett kopasz, nagyorrú, görbelábú, ha ott parázslott benne a tehetség. Egy ilyen dalban is mennyiféle árnyalata van az emberi hangnak! Ha a mondanivaló úgy kívánja, mindent szabad neki, minden hang megengedett. Éppen ebben rejlik a tökéletessége.


Nincsenek megjegyzések: