Fúziók

Mikor ezen a videón gondolkoztam, az a kérdés járt a fejemben, hogy ha két ennyire más világ találkozik, hogyan lehetséges, hogy megszülessen egy közös tánc anélkül, hogy valaki elveszítse önmagát. Miről kell lemondanunk, hogy megteremtődhessen a MI. És ugyan első körben kicsit szájbarágósnak tűnhet a koreográfia, éppen ezt a folyamatot mutatta be nagyon szépen. Itt két művész látható, akik a maguk műfajában annyira magabiztosak. Amitől meg kell válniuk, azok a külsőségek, pózok, amiket az évek során magukra húztak, azt gondolva, hogy az az identitásuk. Egy elemi erejű, megrázó találkozáskor az egymáshoz csiszolódás folyamán ezek mind akadályt jelentenek a közös valósághoz vezető úton. Ez nemcsak a szerelmi viszonyra igaz, csak ebben érezzük a leginkább létkérdésnek a kölcsönös megértést. Csak azokban a lecsupaszított pillanatokban van esély egy szebb, közös tánc létrehozására, mikor nem kötnek gúzsba a rossz szokások, hiedelmek, hanem annak látjuk egymást, akik vagyunk. Akkor ami darabos és nyers volt, az erőteljes marad, de harmóniával telik meg. Ami meg kissé modoros, az humorral és kifejezőerővel dúsul fel. Én bizony semmiért le nem mondanék ennek a kölcsönhatásnak az élményéről, az biztos.

Ennek a táncelőadásnak a mondanivalójának az ellenpontjaként egy rész jutott eszembe az Alapítvány és Földből, melyben Asimov a világok közti utazások során egy bolygóra, a Solariára vezeti hőseit, aminek a lakói mind hermafroditák. Büszkék rá, hogy megteremtették a szabadság és függetlenség állapotát, mert nincs szükségük társas kapcsolatokra a mindennapi élethez és főleg az utódnemzéshez. Magukat egésznek, mindenki mást szánalmas és primitív félembernek tartanak. Hatalmas birtokaikon robotjaik által kiszolgálva, egymással személyes kapcsolatot nem tartva, évszázadok óta békében, biztonságban és teljes magányban élnek egy stagnáló világban. Nincs fejlődés, nincs hanyatlás.

Mikor világok találkoznak, akkor így vagy úgy, feszültség keletkezik. Szerencse és döntés kérdése is, hogy hat-e ránk a másik. Hogy állnak a csillagok...és ha úgy állnak, akkor vállaljuk-e az önmagunkkal való szembesülés kockázatát annak minden következményével.