Tengerészélet

"Egy idős, nagyon okos pszichoanalitikus, Wilfred Bion a halála előtt nem sokkal azt mondta, hogy csak az lépjen kapcsolatba, aki szeret viharos tengeren vitorlázni. És ezt azért mondta, mert nagyon sokan jártak hozzá, akik azt hitték, hogy ha egy párkapcsolat viharos, akkor valami baj van. De ő rájött arra, hogy a párkapcsolat nem lehet más, csak viharos. Vannak olyan tengerészek, akik szeretik, élvezik, és túl akarják élni a viharokat. Sőt, ő egyenesen azt mondta, hogy aki nem élvezi, vagy el akarja kerülni a vihart, az ne is legyen tengerész."

Ezt az interneten olvastam. Nem tartom ám magam a párkapcsolatok nagy szakértőjének. Sőt. De ez az idézet nagyon jó példája annak, hogyan vezethetnek félre minket a szavak.
Mert ez a szövegkörnyezetéből kiragadott kis részlet számomra első olvasásra arról szól, hogy a párkapcsolatban belefér, hogy használjuk a szavak teljes harci arzenálját. Pár évtized alatt felszerelkezünk ám mindenfélével mindkét oldalon, szép készleteink vannak a mívesebb és az egészen brutkó kőkorszaki fegyverekből, hogy a lángszóróról ne is beszéljünk. Én is szeretem a kis hidegvegyvereimet, ezért tökéletesen igazolva éreztem a harcmodoromat, meg a párkapcsolathoz való hozzáállásomat. Így akartam érteni.
De ez a szöveg nem kalózokról szól, hanem tengerészekről. Szóval nagyon szép az a sok fegyver, de ha egy csónakban evezünk (hogy maradjunk az eredeti képnél), akkor csak arra érdemes ezeket használni, hogy egymást megvédjük. A hányattatásokat nem a hajók meg a tengerészek idézik elő (max. rosszul navigálnak, vagy szimplán pechesek, a nyílt vizek kiszámíthatatlanok, ugyebár). És (ha már itt vagyunk), az se járja, hogy mindig csak az egyik tengerész lapátoljon, mert abból előbb-utóbb baj lesz. Aztán meg, hogy ne felejtsük el élvezni a viharmentes napokat, mert hát azokból van több. Így szép a tengerészélet.