Hm...milyen érdekes. Szerencsés vagyok! Ha tegnap nem megyünk moziba, nem látom meg ennek az előadásnak az előzetesét. Tegnap egy szuper film, ma egy zseniális balett-előadás. Micsoda hétvége!
Már mindent lebeszéltünk, mikor véletlenül megláttam, hogy háromórás vetítés lesz a Puskin moziban egy szünettel. Egy pillanatra meginogtam, hogy szeretném-e ezt ebben a melegben, hogy fogom végigülni? Szerencse, hogy nem engedtem a kísértésnek és nem mondtam le, mert az előadás annyira érdekes volt, hogy azonnal az üléshez szögezett és ez a 3 óra szinte elröppent. Nagyon szeretem a balettet, minden műfajban! Egy varázslat: hogy lehetséges egy történetet szavak nélkül, csak a mozgás és a gesztusok nyelvén tolmácsolni. (Zenei aláfestéssel persze.)
Ez az előadás azért tetszett különösen, mert a történések nem a klasszikus módon, a színpad teljes mélységében zajlottak: a tér hosszában le volt felezve és a színpad hátsó része egy szinttel magasabban volt. Ezáltal a szereplők nem voltak úgy "szétszórva", mint hagyományosan, a történések egy sokkal kisebb térben zajlottak. Az eredmény egy nagyon erős, nagyon tömény, intenzív színpadkép. Egészen másféle bravúrokat követel a koreográfustól és a táncosoktól, mint a hagyományos felállás, az öncélú ugribugrihoz itt egész egyszerűen nincs hely. Összehasonlításképpen megnéztem a Bolsoi Yuri Grigorovich-féle 2013-as előadását, hogy lássam, mennyire indokolt a lelkesedésem, hááát...egészen más világ, pedig az is egy igen-igen magas szint. Ízlések és pofonok persze, de számomra Kenneth Macmillan koreográfiája sokkal természetesebb és magával ragadóbb volt. Imádtam. Még mindig itt bizsereg bennem az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése