Annyira szeretem a véletleneket, hogy szinte várom őket, hátha valami ajándékot tartogatnak. Elég ritkán, de azért a lottó ötösnél lényegesen gyakrabban előfordul, hogy ez így is van. Ilyenkor mintha a sorsunk belefáradva a mindennapi életünk, játszmáink, vélekedéseink kacskaringóiba, zsákutcáiba, húzna egy világos egyenest: erre! És persze innentől kezdve ez már nem is véletlen, hanem apuci óvó keze.
Ennek a könyvnek a kapcsán is ez merült fel bennem. Rozitól kaptam kölcsön szigorúan hétfőig, mert aznap adja ő is vissza annak, akitől kölcsönkapta. Novelláskötet, amiben az írásokat egymás után kell olvasni, így áll majd össze a kép. Hm, jó. Betettem a kis hátizsákomba és egy szép, esős napon hazahoztam. Tegnap nyitottam ki, akkor láttam, hogy szépen elázott. Na tessék. Én már nem akartam könyveket gyűjtögetni, de ezt most tehetem el magamnak és vehetek egy vadiúj példányt, mert nem vigyáztam. Francba. Na nézzük!
A könyv alcíme: Szövegtest. Minden egyes novella alcíme egy testrész így: Első fejezet, avagy a kéz története. Beleolvasok és ezzel kezdetét veszi egy sziporkázó, izgalmas játék, amiben a mesélő egymással csak laza, áttételes kapcsolatban lévő történeteken keresztül mutatja be, mennyire erős hatással vagyunk a puszta létezésünkkel, a csip-csup vagy sorsfordító döntéseinkkel és nemdöntéseinkkel a környezetünkre, a szeretteink sorsára sokszor úgy, ahogy sose gondoltuk volna. Közben egyáltalán nem tanmese, minden történtben van valami esetleges, mindig többfelé is kanyarodhatnánk, ettől nagyon könnyed és elegáns lesz, na és persze éberen tart. A szövegek végül úgy állnak össze, mint a testrészek és a sok apró részletből kirajzolódik egy élő, lüktető egész. Számomra az elmúlt évek egyik legnagyobb irodalmi meglepetése volt.
2 megjegyzés:
Nekem kell!
Szívesen kölcsönadom :)
Megjegyzés küldése