Lancia

Janó mesélt egy-barátjukról, aki kb. 15 éve kinézett magának egy Lanciát. Ezzel a típussal akart nagyot ugrani a cég, úgyhogy beletett mindent: formatervezést, kiváló hifit, megalkotott egy nagyon szép, igazán szerethető kocsit. Csak hát...olasz autó. Megbízhatatlan. Évek óta nézegeti a hirdetéseket, olvasgat róla a neten. Mindenhol leírják, hogy imádnivaló, de megbízhatatlan. Most kinézett egyet valahol nagyon vidéken. Elment, a tulajnak is megmondta, hogy nem veszi meg, csak meg szeretné nézni. Drágábban is árulták, mint amennyiért megérte volna megvenni, valami hibája is volt, minden az ellen szólt, hogy megvegye. Úgy gondolta: ha ennyire minden az ellen szól, hogy megvásárolja, annál inkább kell neki. Lealkudott valamennyit az árból, felhajtott egy megszállott szerelőt, aki képes legyártani a konstrukcióhibás alkatrészeket, ráköltötte kishíján mégegyszer az autó vételárát és most boldog. Tudja, hogy egyszer, a legváratlanabb pillanatban, egy hosszú út kellős közepén fogja cserbenhagyni, de nem foglalkozik vele. Ilyen a szerelem.