Szívesen írtam volna valami jót a ma esti koncertről, de sajnos nincs mit. Marad a gasztronómia. Meglepően finom vegán sütit sikerült tegnap összerakni. Kezd érdekelni ez a pacsmagolás. Sajnos nem használok mérleget, elnézést a hozzávetőleges mennyiségiekért.
- 3 banánt kb. 1,5 dl zabtejjel leturmixoltam.
- kb. 15 dkg kókuszzsírt addig melegítettem, hogy éppencsak folyékony legyen, ezt habverővel a banános masszához kevertem. Nem volt túl guszta, középsűrű takony-állaga lett.
- kb.20 dkg teljeskiőrlésű lisztet 3 púpos evőkanál holland kakaóval, 1 sütőporral összekevertem. Ezt a lisztes keveréket hozzákevertem a folyékony hozzávalókhoz.
- 1 tábla étcsokit felvagdostam, egy csomag diákcsemegével és egy doboz kandírozott narancshéjjal a sütitésztához kevertem. Ennyi édesség pont elég volt bele, nem volt szükség további cukrozásra.
Kikent tepsiben kb. 25 perc alatt 160 fokos sütőben megsütöttem és azon melegen felvágtam. A belseje olyan folyós volt, mint a brownie-é, jó kis kéreg sült rá. Áhítatos arccal percek alatt befaltuk négyen, fotózásra már nem volt idő.
Mikor annakidején elkezdtem háziasszonyi pályafutásomat, kizárólag madártejet tudtam főzni. Úgy mentem férjhez, hogy fogalmam se volt róla, kell-e fedőt tenni a sültkrumplira, vagy fedő nélkül sütjük. Apunak volt egy régi szakácskönyve, kis kuktafejek jelölték benne a receptek nehézségi fokát, ezt böngészgettem. Mivel teljesen a magam feje után mentem, hamarabb tudtam házi majonézt csinálni, meg lasagnét, mint kelkáposzta-főzeléket (ez utóbbit most se tudom, mert nem szeretem).
A lasagne mártását, a sugo-t is ebből a könyvből tanultam meg elkészteni, szerencsére. Annyira jó volt a recept, hogy ami kisült belőle, ahhoz a fasorban sincsenek az itt-ott kapható lasagnék. Mikor a fele család vegán lett, el is sirattam a jó kis receptet, de elhamarkodtam.
Ahogy ma készítettem a sugo vegán változatát:
4 sárgarépát és egy jó nagy fej zellert ledaráltam.
2 fej vöröshagymát apróra felkockáztam, olajon megdinszteltem
A ledarált zöldséges keveréket a hagymával kicsit átpirítottam, került bele bőven oregano,, rozmaring, bazsalikom, persze só és 4 gerezd fokhagyma, lereszelve. Ja igen: két konzerv csicseriborsó, ledarálva.
Két passzírozott, dobozos paradicsomot hozzáöntöttem. A beáztatott római tálba öntöttem, persze a tetejét is rátettem, benyomtam a sütőbe és szépen elmentem valami csinos ruhát venni ma estére. Két óra alatt krémszerűvé főtt az egész. Alapvetően darált marha-, sertéshússal szeretem, de most semmi hiányérzetem nem volt.
4 megjegyzés:
Én se egyből tanultam meg a kelkáposzta főzeléket,de később igen alaposan.Robi nevelőapjától kaptam kezdő házi asszonyságomkor a Melegkonyhai ételkészítési ismerek c. tankönyvet, abból tanultam meg az alapvető dolgokat.Mennyiségeket nem ír, csak azt, hogy milyen ízűnek, állagúnak kell lennie az ételnek, ha helyesen készítjük.Apósom nem sűrűn jött látogatóba, de egymás után háromszor is éppen akkor amikor kelkáposzta főzeléket készítettem tankönyvből.Nagyon csodálkozott, hogy miért vagyok benne orral a szakácskönyvben harmadik alkalommal is, nem tudta, hogy a tökéletes kelkáposzta főzelékhez milyen rögös út vezet :D
Azt a szakácskönyvet akkor vette apunak anyu, amikor elváltak.Sokat nézegettem én is gyerekként, most is megvan :)
Mi a címe? Egyszerűen nem jut az eszembe.
F.Nagy Angéla: A család szakácskönyve
Steiner Kristófnak(az ideális feleség) is tök jó a vegán szakácskönyve,sok sütit is készít.
Megjegyzés küldése