Ne érints meg!

Reméltem, hogy jó lesz, de azt nem is sejtettem, hogy valaki képes lesz ennyire zseniálisan, ennyire árnyaltan beszélni az intimitás sokféleségéről, mint ez az egyébként román dokumentumfilmes rendezőnő, Adina Pintilie az első nagyjátékfilmjében. A cím is jó: "Touch me not" angolul a nebáncsvirág neve.

A történet főszereplője egy ötvenes nő, aki nem tudja elviselni mások érintését. Hogy megváltozzon az élete, kísérletezni kezd: férfiprostituáltakat hív fel magához, de nem szexre. 

Van egy rész az elején. Felmegy hozzá egy szép, fiatal férfi jól kivarrva. Levetkőzik, zuhanyozni kezd, a nő nézi. A férfi odalára egy viszonylag hosszú szöveg van feltetoválva bolgárul. Mikor a nő finoman erről a feliratról kérdezi, a pasi csak ennyit mond: ez egy nagyon személyes tetoválás. És nem árulja el. Zárkózottságával egyértelművé teszi, hogy a nő csak testet vett, titkot nem.

Aztán egy szexterapeutát és az alkalmakat nézve döbbenek rá, mennyire tojáshéjon lépked, aki a szexuális zavarok területén próbál segíteni, ebbe csak nagyon-nagy érzékenységgel, tudással, tapasztalattal szabad belevágni. Ahogy elkezd kommunikálni, figyelni, szép lassan mindenki lebont egy picit ebből a falból és közben más történetek is kibomlanak: egy szép, de 13 évesen megkopaszodott fiatal srácé, aki egy terápiás csoportban megismerkedik egy nem akármennyire testi fogyatékos fiúval és a kezdeti viszolygás után rájön, milyen irígylésreméltóan boldog lehet valaki egy nyomorék testben is. A nyomorék srác és feleségének a története. A transzvesztita prostituált története. A lányé, aki egy BDSM klubba jár és akibe a kopasz srác szerelmes. 

Ki hogyan elégíti ki az intimitás iránti igényét? Ki kit figyel? Kit mi bűvöl el? És hogy mindenkinek van intimszférája, ahol nem szeretünk mindig egyedül lenni, azt szeretnénk valakivel, de nem bárkivel megosztani úgy, ahogy lehet.