A jó kis uszodai klór egyszerre zabálta fel a fürdőruhámat és az úszósapkámat. Meggyászoltam a jó kis "lidlis" fürdőruhámat, mert tudtam, hogy ilyen tökéleteset sehol nem fogok már kapni. Nagy dérrel-dúrral elmentem a Decathlonba és lekapkodtam legalább tíz-tizenöt különféle szabású és színű úszódresszt és bevettem magam a próbafülkébe. Próbálgattam, próbálgattam és végül kiválasztottam a legelőnytelenebbet, egy bikinit, motivációs darabnak. Nagyjából december közepe óta alig edzek, jógázni is kevesebbet járok, néha az úszás is kimarad, igaz, beteg is voltam, viszont annyit, ha nem többet eszek, mint előtte, felszaladt pár kiló.
De azért ez mégis túlzás, hol vagyunk, a gimiben? Motivációs fürdőruha? Mézesmadzag? Egy 45 éves nőnek? Mit baszogatom magam? Kinek és mit akarok bizonyítani? És most őszintén, kinek mi köze a csíkos, össze-vissza szabdalt hasamhoz, mit mutogatom? Tényleg ez kell ahhoz, hogy megint normálisan elkezdjek mozogni? Az, hogy látják? Mert ha senki nem látja, akkor el lehet hanyagolni magát az embernek? Nem ezeknél a megszégyenítő köröknél kéne már tartani, ez egyértelmű visszaesés, ilyen évekkel ezelőtt volt utoljára. Akkor leszek megint jól, ha ilyen hülyeségek nélkül is lesz elég motivációm a mozgáshoz.
Kicsit visszalapozgattam a fejemben ahhoz a nyárhoz mikor elhatároztam, hogy megtanulok úszni. Na, ez az egyetlen mozgásforma, amire sose kellett rávennem magam. Mikor nagyon reménytelennek éreztem az életemet, akkor is elmentem reggelente, legfeljebb azt kívántam, bárcsak belefulladnék végre. (Persze, tíz perc múlva már semmi bajom nem volt.)
Vagy mikor elkezdtem jógázni. Néha annyira fájt mindenem utána, hogy alig bírtam hazavonszolni magam (Ilyen a mai napig van.) De tudom, hogy megéri, mert másnap már laza és ruganyos leszek tőle. Egyébként a thaimasszázst is azért szeretem, mert gyakorlatilag egy passzív jóga, irtó jól kinyújt, valósággal megfiatalít, ha jól csinálják. Nyilván ez a két mozgás magában véve nem elég, de jó mentőöv a teljes tunyaság ellen. Azt a lelkiállapotot kéne megtalálni, mikor alig vártam, hogy sportolhassak valamit, de valószínűleg ez akkor lesz, ha megint viszek egy rendszert az életembe.
3 megjegyzés:
Miután egyszer lefogytam 30 kilót és Robi mellékesen megjegyezte, hogy látott egy gyönyörű, nőies nyolcvanpár kilós nőt, és ejha, de szexi volt, akkor elgondolkodtam a másoknak való megfelelésen.Aztán az extra stressz, bezártság totál leépített.
Ami mozgásban tart az a lelki erő, hogy erős vagy magadtól, nem vagy kiszolgáltatva másoknak se testileg, se lelkileg.A bónusz, hogy ettől másoknak is tetszel.
Volt egy jógás nő Szegeden, aki télen is fapapucsban járt, max. egy kendőt terített a vállára a nyári öltözetéhez képest.Tizenévvel később láttam szétcsúszva, meghízva, jégkrémet falva.Az arany középút a járható hosszútávon.A józanság, öröm.
Tőlem aztán távoláll mindenféle aszkézis,ismersz. Sose fogok megszakadni. Csak az az izgalommal teli várakozás hiányzik. Most különféle típusú jógaórákkal kísérletezem,ez tetszik.
Jah, a fogyós történet nálunk is megvolt. Arra jó, hogy az ember rájöjjön, hogy végsősoron nem ebben van a vonzerő kulcsa. Egyébként, mikor 2012-ven nagyon lefogytam, azt én se tudtam megszokni, annyira átlagosnak éreztem magam, nagyon bénának. Mondjuk ennek más oka is volt.
Megjegyzés küldése