Langsam

 Divat lett morcogni a "kötelező" ünnepek miatt. Az ünnepi zsémbelésben szerintem a karácsony a listavezető, talán a Valentin nappal holtversenyben. Az emberek tehernek érzik a készülődést, hogy kívül kell helyezni a fókuszt önmagukon. Nem pöröghetünk önmagunk körül, de kár. Nincs hó, nincs Jézuska, nincs titok.  De sajnos szeretet és figyelem se nagyon van és ezért igazán csak magunkban kereshetjük a hibát. Ezért ilyen kínos ez az ünnep és ha nem így lenne, akkor nem zavarna az a nyomás, ami a kereskedelem felől érezhető, mert tisztában lennénk azzal, hogy a karácsony a magánügyünk és úgy ünnepeljük, ahogy jólesik.  

Ma kedd van. Már a munkahelyünkön lennénk, sokan fülig a stresszben. Ehelyett egy meleg takaró alatt kucorgok a fotelben egy pohár meleg teával. Miért nem lehet ennek a szép, hosszú munkaszünetnek örülni? Két nap szabival egy csomó szabadidőt nyerhettünk most is. Bárcsak mindenkivel találkozhatnék, akit szeretek, annyira jólesne. Minden ajándéknál többet ér egy kis ráérő idő: kiélvezni, hogy nem rohanunk. Ez tölt igazán fel.