2018. december 29., szombat

Almodovar-est

Ilyen se nagyon van: Laci dolgozik, a lányok szerteszét. Teljesen egzotikus érzés hogy nincs kihez szólni. Ilyen lehet magányosan élni? Nem kellemes. Olvashattam is volna ezen a ritka csendes, magányos estén, de inkább magamhoz vettem a pálinkásüveget meg egy doboz csokit és Almodovar estet tartottam. Úgyis moziba szerettem volna menni, csak elfogyott a szufla a délutáni rohangálásban. Nagyon szeretem az Almodovar filmeket. Végletekig kihegyezett, kifeszített emberi sorsokon keresztül mutatja be, mit jelent nőnek lenni. Hogy ez miféle létezés, mi kell hozzá, hogy működjön mindennek ellenére. Az egésznek a gazdagságát, hogy ebben milyen erő és termékenység van. Tragikus is, meg humoros is, de mennyire. Mint az Élet. (Lehet az Életnek fekete humora, vagy csak a Halálnak? ) Pont az ilyen végsőkig kifeszített, szinte képtelennek tűnő élethelyzeteket megragadva mutat rá: látod? És így is lehet élni. Ezt is meg lehet oldani. Ebből is lehet valamire jutni. És ezzel a hozzáállással tesz nagyon megértővé és léptet ki a kispolgári keretek közül, hogy megérthesd, hogy ott is van Élet. (Jó, néha ő se tud ellenállni a kísértésnek és elszalad vele a ló, mert ő ilyen. Féktelen és a palettáján nem a pasztellszínek vannak, hanem égővörös és királykék meg narancs és ez így is teljesen rendjén is van.)
Most az Áldott mélységek c. filmmel kezdtem, amiben egy bárénekesnő a rendőrség elől bujdokolva egy kolostorban húzza meg magát, ahol mindenkinek van valami stikkje: az egyik nővér LSD-zik, a másik heroint használ, a harmadik ponyvaregényeket ír, a negyedik jelmezeket varr, hogy el tudja viselni ezt az egyhangú létet. Én sírva nevettem rajta időnként. Mondjuk én ismerek olyan nőket, akiknek az élete unalmasabb, mint egy apácáé, na, ők nem kínlódnának úgy, mint ezek a szegények. Aztán ebből is van kiút. 
A másik meg a Titkom virága, ami meg az alkotói válságról szólt és ugye az örök gyógyszer: ha történik az emberrel valami nagyon durva, végetér az alkotói válság, mert ha nem írod meg, nem kiáltod valahogy világgá, de legalábbis nem fütyülheted el,  beleőrülsz.

Néha elgondolkozom rajta, hogy a nehéz helyzetek érlelik ki a nagy egyéniségeket, vagy az erős egyéniségek képtelenek a megalkuvásra és ez okozza a nehéz helyzeteket. És persze vannak olyan nehézségek, tragédiák, amik egyszerűen csak jönnek és vagy megbirkózol vele, vagy összeomlasz. Nem opcionálisak. Tertium non datur.

2 megjegyzés:

Alma írta...

Almodóvar filmek, nyami :)
Én a Volverrel kezdtem, azóta imádok mindent tőle.

ixchel írta...

Igen, a Volver az egyik legjobb, az már egy letisztult alkotása. Emlékszel, azt együtt néztük moziban anno :)