Mindenáron

 

Nyakunkon az advent. A város kivilágítva, a Váci utcán kürtőskalács és gesztenye, a Vörösmarty téren karácsonyi vásár, bódérengeteg, nyüzsög minden. Ilyenkor még nagyon imádom, ez még csak egy csendes ráhangolódás és nem a karácsony előtti őrület időszaka. Még nem kötelező szeretni, csak lehet.
  Tegnap reggel egy rádióműsorban valami civil szervezet képviselőjével beszélgettek a jótékonyságról, adományokról. Csak félfüllel hallgattam oda, az interjú nem volt se jó, se rossz. Arra kaptam fel a fejem, hogy a beszélgetés alanya a búcsúzkodás közben még gyorsan bevetette a hatásosnak szánt szlogent: "Jót tenni szexi!" ...a műsorvezető is meghökkent, nemcsak én, pár pillanatig csak keresgélte a szavakat: "őőő...igen...nagyon fontos, hogy az ünnepi készülődés időszakában se feledkezzünk el nehezebb sorsú embertársainkról. Ne felejtsék el: jónak lenni szexi! " ...ééés zene.
  Valahogy olyan émelyítő ez. Fonák. Nem az, amit mond, hanem amit sejtetni akar. Pedig van benne némi igazság: a jóság tényleg nagyon vonzó. Eleve azt sugallja, hogy van miből adnod (és itt nem csak a pénzre gondolok: egy jó szó vagy mosoly is lehet, vagy átsegíteni valakit a zebrán, aluljárón) és még jófej is vagy. Más perspektívába helyez. De nem úgy szexi, mint egy csipkeharisnya. Mélységet sejtet. Azt hiszem, ha szexi akarnék lenni, nem a jótékonysággal kezdeném, hanem egy nagyon mély dekoltázzsal, az tiszta sor. Rossznak lenni egyébként is szexibb.

  A jóságban pont az a jó, hogy mindkét félnek ad valamit. Hogy ami eddig pangott, az most áramlani kezd, megéled. Éppen ez benne a klassz, ez az elevenség. Ha önmagáért való, tiszta, minden hátsó szándéktól mentes, attól lesz jobb egy picit minden.