Most mégis láttam egyet, ami tényleg tetszett. A Port.hu pszichothrillerként kategorizálja be, a TV újság horrorként. Hát nem tudom...szerintem horror... Gondolkoztam rajta, hogy meg akarom-e nézni, de nagyon erős volt a szereposztás. Nálam egyébként is 5 percen belül eldől, hogy érdekel-e, ha nem zseniális, elalszom. Üsse kő. Nézzünk bele!
A történet dióhéjban, hogy a poént azért mégse lőjem le: egy középkorú Költő és a fiatal szerelme él kettesben egy felújítás kellős közepén álló házban. Azt tudjuk, hogy a házat egy tűzvész után renoválja a Költő szerelme. Az elmúlt tűzvész egyetlen tárgyi emléke egy különleges kristály, amit nagy becsben őriznek a Költő dolgozószobájában. Hiába ideálisak a körülmények, a Költőt elkerüli az ihlet. Egy nap aztán egy fura idegen kopog be az ajtón, akit a Költő azonnal a házában marasztal anélkül, hogy megbeszélné a Lánnyal. A gyanús idegent aztán egymás után követik a családtagok és más idegenek, akik úgy járnak-kelnek a házban, mintha a sajátjuk lenne: rendezkednek, intézkednek. A Költő számára ez teljesen természetes, az ő számára egyáltalán nem léteznek határai a magánszférának: mindent alárendel az új élményeknek, a történeteknek, impulzusoknak de a lány egyre rosszabbul érzi magát ebben az intimitás nélküli nyüzsgésben. A házat rohamosan elözönlik az idegenek és a Költő mindent az ő tetszésük, igényeik szerint rendez. Ami a Lány számára egy rémálom, a Költő számára az ihlet forrása: írni kezd, hosszú idő után képessé válik a nemi életre, sőt: gyereket is nemzeni a Lánynak. Mikor a baba megszületik, akkor döbben rá a Lány, hogy a helyzet nem egyszerűen riasztó: életveszélyes. Innen már nincs messze a végkifejlet, de most nem árulom el :)
Nekem nagyon tetszett ez a film. Hátborzongató volt és szinte a közhelyességig igaz. Csak a filmes sablonok nem tetszettek benne, ezeket felesleges túlzásnak éreztem. Pláne azok után, hogy pár nappal ezelőtt néztük meg az Álmatlanság c. filmet, ami szintén tele volt ilyenekkel, ez lelombozott egy kicsit.
Ami a lényeg: Múzsának lenni szívás. Nincs ingyenebéd, ezen a téren sem. Az aztékok vért áldoztak hogy beindítsák a Napot és a Holdat. Sajnos az Ihlet semmivel se kevésbé vérszomjas, mint az azték istenek: vér kell neki, szív, energiák. Mindent elsorvaszt, kiszipolyoz maga körül, ha ennek nem vagyunk a tudatában. Én elég figyelmesen szoktam hallgatni a hírességek gyerekeinek a beszámolóit, ezek sok esetben ilyen nagyon kemény határsértésekről szólnak: önfegyelem, tudatosság nélkül egyszerűen megszűnik a magánélet. Túl édes az a figyelem, amit a siker ad, vagy amivel kecsegtet és az árát sok esetben a művészek közvetlen környezete fizeti meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése