Most, hogy végre igazi esők jöttek és rendesen megázott a föld, elkezdtem rendbetenni a kertet. Évek óta nem volt rendesen kigazolva, max. fűnyíróval átmentem rajta és kész. Nem volt igazán szép akkor sem, legfeljebb rendesebb egy kicsit. Hááát...küzdünk egymással.
Vannak kertek, amikben a növények éppencsak eléldegélnek, mint a gyömrői kert is eleinte:nem győztük belehordani a sok trágyát, virágföldet.
De ez, ez a mostani valami egészen bámulatosan pihent, termékeny talajú kert. Mint egy igazi buja, szélescsípőjű olasz mamma a szekérderéknyi gyerekével, olyan hatást kelt. Bármit beleültetünk, ugyanolyan kérdés nélküli, kritikátlan asszonyisággal pumpálja tele élettel. Ez sajnos a gyomokra is igaz, úgyhogy nagyon keményen tarackos részek is akadnak benne.
Elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy olyan szép legyen, amilyen csak lehet, és szívós munkával megtisztítom. Valahogy jobban is vagyok ettől és inkább feltölt, mint fáraszt. Ez lesz az én kis játszóterem. Persze lehetne a lakás is a játszóterem, lenne mit csinálni, de ott megelégszem a minimummal. Na az a sötét lakás, az nem tölt fel. Ott is el tudnék napokat tenni-venni, de azt elvesztegetett időnek érezném. Miért nem lehet örökké május? Úgy élvezném...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése